37. Hídmérnöki konferencia. Debrecen, 1996.

Tartalomjegyzék

Kerekasztal-beszélgetés. Kérdező: dr. Tóth Ernő; a beszélgetés résztvevői: Agárdy Gyula, dr. Gáspár László, Molnár István, Kolozsi Gyula. Hídgazdálkodás: hídelemek, leromlások, a PONTIS Magyarországon, bevezetés, kontroll T.E.: Néhány alkalommal érintőlegesen szó volt már a hídmérnöki konferenciákon is a hidgazdálkodásról, most kissé részletesebben kívánunk erről számot adni, miért? Kolozsi Gyula: Nagy ütemben foglalkozik a BMS Bizottság az amerikai PONTIS hazai bevezetésével. Több oka is van: egyrészt korlátozottak az anyagi erőforrások, így rendkívül fontos, hogy milyen célra, évente mennyit költünk a hidakra, másrészt a közpénzekkel való gazdálkodás (1 millió m

2 hídra, évi kb. 1,5 Mrd Ft) körültekintő döntés-előkészítést tesz kötelezővé. T.E.: Ez vitathatatlan, de miért nem az eddigi hazai hídgazdálkodási fejlesztő munkát folytatjuk? Agárdy Gyula: Megnyugtatásul, elöljáróban: úgy ítéljük meg, hogy az eddigi fejlesztő munkák: hídnyilvántartás korszerűsítése, híd-állapotértékelés kidolgozása, az 1991. évi igényfelmérés és egyéb kutatási, fejlesztő munka nem vesznek kárba, a rendkívül rugalmas PONTIS hídgazdálkodási program használatánál a rendelkezésünkre álló adatokat hasznosítani tudjuk. 1994-ben pályázatot is kiírt az Ükig a hazai fejlesztésre, a beérkezett ajánlatok azonban rendkívül nagy szórást mutattak a fejlesztés költségigényét tekintve és nem látszott garantáltnak, hogy 1996 végére, 1997 elejére működő hazai hídgazdálkodási rendszerünk lesz. T.E.: Miért éppen a PONTIS alkalmazása mellett döntött a tárca? dr. Gáspár László: Azért, mert ennek az 1.0 verzióját megismerve, rendkívül szimpatikusnak tűnt a korrekt dokumentáció, a program nagyfokú rugalmassága, a rendszer mérnöki szemléletű logikája. T.E.: Meglepő, hogy éppen egy gazdaságilag rendkívül fejlett államszövetség hídgazdálkodási programját igyekszünk használni. Nem volt hozzánk hasonló méretű és adottságú országnak olyan programja, melyet átvehettünk volna? Molnár István: Természetesen először más irányban tájékozódtunk. A dán DANBRO és a francia EDUART kezdetben szintén alkalmasnak tűnt a hazai alkalmazásra. Jobban megismerve azonban a DANBRO-t, kiderült, hogy a hidak állapotromlásával érdemben nem számol és az optimálás alapelve a fenntartási költségminimum, hiányzik a nemzetgazdasági szintű értékelés. A francia EDUART pedig nem komplett hídgazdálkodási rendszer, legfeljebb az állapotértékelés alapján végzett sorolás az erénye. 9