35. Hídmérnöki konferencia. Sárospatak, 1994.
Dr. Schamshula György miniszter úr levele - Bevezető előadások (kivonatok)
tül elhanyagolt volt, az elmúlt 3-4 évben egy tudatos program keretében, hiánytalanul, a teljes úthálózaton törődést kapott. A fenntartással kapcsolatban kell megemlíteni egy olyan új fogalmat, mely mostanában vált honossá a híd-, illetve az útszakma területén, nevezetesen a rehabilitáció fogalmát. Ez olyan fenntartási tevékenységet takar, amely a hídnak a teljes körű felújítását tűzi ki célul, és átfedi a korszerűsítés fogalma alatt elvégzett hídfenntartási munkákat is. Fejlesztések, az új építések, amelyek lehetnek folyami vagy vasút feletti hidak, illetve egyéb műtárgyak, és ide tartoznak a korszerűsítések is. A fejlesztések körében biztosítjuk azokat a financiális feltételeket, amelyek a fenntartás, a fejlesztési munkák tervezéséhez szükségesek. Míg 1991-ben 148 hídon, tehát az összes állományunknak 3 százalékán volt lehetőségünk komolyabb fenntartást végeznünk, addig 1994-re 2 és félszeresére növekedett ez a szám. 350 hidat, tehát majdnem a hídáilomány 8 százalékát részesítjük komolyabb mértékű fenntartási tevékenységben. Ezzel arányosan nőttek a ráfordított anyagi lehetőségeink, az 1991. évi 388 millió forintról 1994. évben 1500 millió Ft hídfenntartási előirányzattal gazdálkodunk. A fejlesztésben benne vannak az új hídépítések és a korszerűsítések. Az új nagyhidak költségei óriásiak a fenntartási költségekhez képest. Egy cigánd— dombrádi híd, vagy egy új Tisza-híd Szolnoknál, esetleg a Dunán valahol Budapest környékén, ez önmagában olyan költség, hogy helyesebb lenne a fejlesztési és korszerűsítési költségeket bemutatni. A nagy költség ellenére 34 nagyobb műtárgy épült az elmúlt 3 évben, és elsősorban a Tisza hídjain történtek az elmúlt években nagyon komoly nagyértékű felújítási, korszerűsítési munkák. Kitekintés 1995-re: Az 1995. évi előirányzat 200 millió forinttal többet tartalmaz fenntartásra, üzemeltetésre, korszerűsítésre, mint 1994-ben, ugyanis a Világbank elfogadva a magyarországi hídfenntartási tevékenységet, nagy összegű hitelt nyújt a magyarországi hidak felújítására, rehabilitációjára. A jövő évi elképzeléseink pénzügyi, tárgyi alapja kicsit független az útalap, vagy egyéb finanszírozási formák alakulásától, hiszen érvényes, aláírt kormányközi hitelfelvételi szerződéseink vannak részben a Világbankkal, részben az Európai Fejlesztési Bankkal. Bárhogy is alakul a jövőben rendelkezésre álló Útalap vagy másnak nevezhető pénzügyi forrás nagysága, bizonyos arányok kialakultak, ezek alapvetően nem változtathatók, mert ezek mögött intézmények, szervezetek, vállalkozók, gazdasági társaságok, szellemi kapacitások vannak, amelyeknek megőrzése a cél, melyek nélkül a gazdaság egészének felvirágzása nem következhet be. Nem lehet cél egy beindult prosperáló folyamatnak a leállítása vagy netán fékezése. Biztosíthatom Önöket, hogy ha lesz beleszólásom az ilyen jellegű fenntartási keretek csoportosításába — támaszkodva a hidász kollégáim és barátaim tanácsaira, javaslataira —, a kialakult trendeket és arányokat nem fogjuk megváltoztatni. A szakma az elmúlt években komoly előrelépést tett, munkája tervszerűbbé vált. Kialakult egy versenyrendszer. Szigorú versenyeztetési rendszerünk van, amely talán még nem hiba nélküli, de korrekt. Az Önök munkájának köszönhető, hogy Magyarországon a korábbi monopolisztikus kivitelezői helyzetből egy 6
