35. Hídmérnöki konferencia. Sárospatak, 1994.

Dr. Schamshula György miniszter úr levele - Bevezető előadások (kivonatok)

Dr. Schamschula György miniszter úr levele Felolvasta Kolozsi Gyula, a KHVM Közúti főosztályának titkára a 35. Hídmérnöki konferencia levezető elnöke A hídmérnöki konferenciák nemes hagyományt ápolnak, amelyek révén évről évre találkozhatnak a szakma művelői. Ezért különösen sajnálom, hogy — terveimmel ellentétben — a 35. Hídmérnöki konferencián személyesen nem tudok részt venni, így pár sorban, írásban kívánom Önökkel gondolataimat megosztani. Az elmúlt 15 hónap, melyet feszes tempóban, szorgalmas munkával együtt töltöttünk, sok eredményt hozott. Ezeket a sajtó, rádió, televízió mindenkivel megismertette, azonban az elkészült utak, hidak igazi értéke csak a mindennapok során az utakon autózva érezhető igazán. Bízom abban, hogy ez a lendület, amit ez az ágazat a közelmúltban tett és elért, végképp elindítja a fejlődést az infrastruktúra terén, ennek révén pedig a gazdaság más ágazataiban is. Hiszem, hogy új hidak építése és a meglévő utak, hidak fenntartása és üzemeltetése is ugyanilyen részét képezi a tevékenységünknek. Köszönöm Önöknek mindazt az áldozatos munkát, amellyel az ágazat megújulását segítették. Kívánom, hogy a megkezdett munkákat az elképzeléseknek megfelelően tudják befejezni. Az úton, amelyen elindultunk, tudjanak végigmenni. Egyúttal gratulálok az „Év hidászáénak, amely kitüntető címet — a konferencia nyújtotta ünnepélyes lehetőséget kihasználva — ez alkalommal először ad át a Közúti főosztály. További sok sikert, jó egészséget kívánok. BEVEZETŐ ELŐADÁSOK I Dr. Sztojanovits Iván (államtitkár, KHVM) A jelenlévők üdvözlése után így folytatta: Önök egy szakma minden részletének ismerői, míg én valahol kényszerűen kívülálló vagyok. Másként látom az Önök hivatását és ez talán nem is baj. Úgy kb. egy évvel ezelőtt meghívtak egy utas megbeszélésre, és tekintettel arra, hogy Barsiné Pataki Etelka előttem mindent elmondott az utakról, amit én azokról tudok, nekem más nem maradt, mint egy idézet a XX. század emberiségének hibájáról: „Mindent, ami emberi érték és emberi alkotás vagy ami természeti érték, apró darabokra szedünk először. Mondjuk kőtömbökre, molekulákra, atommagokra, az atommagok apró részleteire, egészen, amíg el nem jutunk az emberi értelem határáig, ott széttárjuk a kezünket és megkérdezzük, hogy az az induiópont, vagy az a folyamat, amin végigmentünk, érték-e." 4