35. Hídmérnöki konferencia. Sárospatak, 1994.

Korrózióvédelem

Tombor Sándor (főosztályvezető, Ükig) A felületvédelem kérdéséhez szólt hozzá, az alkalmazási engedélyek szükségességét hangoztatva. Az utóbbi időben megnövekedett az igény újfajta bevonati rendszerek alkalmazására. Ezek a rendszerek a korábbi műszaki előírások alapján nem voltak engedélyezve, ezért van szükség ezek alkalmazásánál az engedélyre. Az alkalmazási engedélyek alapján szerzett tapasztalatok is hozzá fognak segíteni ahhoz, hogy a korábbi műszaki előírásokat megfelelő módon kiegészítsék, korszerűsítsék. Goda Balázs (Főmterv Rt.) Egy hazánkban eddig nem alkalmazott korrózióvédelmi eljárást ismertetett. Nincs olyan beavatkozási módszer, mely minden hídra egyformán alkalmazható. Éppen ezért szükséges ezeknek a vizsgálatoknak a pontos elvégzése és utána elemezni, hogy milyen ráfordítással, milyen haszon érhető el. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy a hosszútávú fenntartási költségek is előbb-utóbb jelentkezni fognak, tehát a beavatkozásnál ezeket az egyszeri ráfordítással együtt kell optimalizálni. A bevonati anyagok egyik alternatívája a nyugaton már elterjedt katódos védelem. Ennek a lényege az, hogy a betonban a nedvesség, sózás és egyéb károsító hatások következtében potenciálkülönbség alakul ki és ennek hatására elektronáramlás indul meg. A katódként működő betonacélról részecskék válnak le és így indul el tulajdonképpen egy korrózió. Ezzel a védelemmel olyan elektronáramot lehet működtetni, amelyik a bekövetkező folyamatokkal ellentétes irányú oly módon, hogy a katódként szereplő betonacéllal szemben a felületre anódként egy vezetöképes konduktív festékréteget vagy pedig egy rézhálót helyezünk el, ezt persze megfelelő cementes védőrétegbe kell helyezni. Nagyon lényeges az egyenáram erősségének a meghatározása, ha ez túl kicsi, nem éri el a megfelelő védőhatást, ha túl nagy, olyan anyagok is kiválhatnak a szerkezetből, amelyek további károsodást okozhatnak. Bizonyos esetekben ez a megoldás eléggé költségtakarékos lehet. Tombor Sándor (főosztályvezető, Ükig) Közel két és félévi várakozás után a Magyar Közlönyben megjelent a nemzetközi szabványosításra vonatkozó rendelkezés. Nemzeti szabványként a korábbi állami szabványokat kell érteni, amelyek országos és ágazati szabványok voltak. Szeretnénk, ha az európai szabályozás minél szélesebb körben Magyarországon is megjelenjen. Európai szabványt a jövőben csak nemzeti szabványként lehet közreadni. Alapelv, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. A jelenleg érvényben lévő szabványok közül, amelyek nem voltak engedélyhez kötöttek, április 1-jétől megszűntek kötelezően alkalmazandónak lenni, míg amelyek miniszteri eltérési engedélyhez kötöttek, 1994. október 1jén szűnnek meg. Eddig központi forrás állt rendelkezésre a szabványosítási tevékenységhez, a jövőben ez egészen szűk körre terjed ki, tehát akinek igénye van szabványosítási tevékenységre, annak finanszíroznia is kell a szabvány megvalósítását. 14