Hídmérnöki konferencia. Győr, 1993.

Az előadások kivonata

7 Kolozsi Gyula elmondta, hogy 25 híd rehabilitációja indulhat meg a versenyeredmények alapján. Összesen 88 ajánlatot adott be 20 vállalkozó, azonban nagy különbség volt az ajánlatok számában: egy munkánál 11, kettőnél 7, illetve 5, a többinél 2-3 ajánlat érkezett. Vastag Sándor az építtető tapasztalatait ismertette, szólt a kiadott tervekről, az értékelés tapasztalatairól. Pl: az általános 5 éves garancia mellett érkezett olyan ajánlat, mely lőtt betonnál 30 év garanciát vállalt, ennek számszerű figyelembevétele a versenyárnál erős torzítást okoz. Németh István részletesen szólt a hídtervezés és vizsgálat tapasztalatairól. Véleményét nyolc pontban foglalta össze, legfontosabbnak a jó, egyértelmű diszpozíciót tartotta. Kifogásolta a túl magas nevezési dijat, a tervszállítás személyes kézbesítésének előírását, az időszakos hídvizsgálat és a többi tervezés külön való kezelését. Részletesen szólt a tervezés szintjéről: megvalósíthatósági tanulmány, tanulmányterv, engedélyezési- és kivitelezési terv, esetleg ennek egyesített formája. Fontosnak tartja a műszaki megoldás magyarázó leírását, mert csak így lehet - a költség szempontjából - megfelelően értékelni egy-egy ajánlatot. Felsorolta a tervezéshez szükséges korábbi tervdokumentációk szükségességét, a tervezési ajánlatok elbírálásának szempontjait. Véleménye szerint nem "kifizetődő" a tervezési díjon takarékoskodni, mivel a tervezési díj a kivitelezési költségnek csak néhány %-a, ugyanakkor a tervezés alapvetően meghatározza a készülő munka minőségét, gazdaságosságát. Szólt a referenciák fontosságáról, az elkészült tervek átvételének módjáról is. Az önálló előadásnak is beillő fejtegetései, bár túllépték a kerekasztal beszélgetés kereteit, mindenképpen megfontolásra méltóak. Dorombi Gézáné igen nagy feladatnak tartotta a pályázatok elkészítését, ezért is csak 8 hídra adtak be pályázatot. Megfontoladónak tartja, hogy kis- illetve nagy munkákra ne ugyanolyan részletességű ajánlat adása legyen előírva. Áraik egyes esetekben magasak lettek, ennek valószínű okait is részletezte. Fehér László kifogásolta az 5 év teljeskörű jótállást, hisz ez szerinte jóval szigorúbb az európai előírásoknál, valamint kockázatnövelő tényezőként jelölte meg, a viszonylag kevés vizsgálat alapján adandó átalányáras ajánlatot. Dorombi Gézáné az összetett ajánlat indokoltságát hangsúlyozta. Javaslatuk lényege az, hogy ha az elnyert munkák volumene nő, úgy nagyobb engedményt adnak.