Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)

-21Nyugdíjazása után (1941) Közéleti munkássága (főváros törvényhatósági bizottsági tag, Országos Felsőoktatási Tanács, Felsőoktatási Egyesület) mellett - tanszéki visszaemlékezések szerint - már évekkel előbb elkezdett elméleti kutatásait folytatta az „Alakváltozásra érzékeny tartók erőjátéka" témakörben (kihajlás, ívek erőjátéka stb.), mely témáról 1943-ban több hónapos előadás-sorozatot tartott volt adjunktusoknak, tanársegédeknek [2]. Nem említi a szakirodalom sem, hogy a megvalósult dunaföldvári Dunahíd tervezésén kívül még egy Duna-híd terveinek készítésében működött közre s ez a medvéi Duna-híd volt. A II. Hídépítéstani tanszék készítette a mederhíd vasszerkezetének terveit, s ennek vezetőjeként (1939-40) Kossalka biztosan irányította ezt a munkát [59]. A II. világháború borzalmaiban Kossalka János, családjával együtt 1944. szeptember 20-án Hatvan vasútállomás bombázása során halt meg, úgy hogy csontjait sem találták meg [2]. Hatvan vasútállomására úgy érkeztek, hogy Párádon pihentek, s onnan igyekeztek fővárosi lakásukba (XI. Mészöly u. 5.), amikor délben különleges bombák hulltak az állomásra. Az óvóhelyen tartózkodók mind meghaltak, a korabeli híradás szerint mintegy 500-an [61]. Lelki üdvéért a Szent Imre plébánián október 13-án engesztelő szentmisét tartottak [62]. A kiváló tudósnak, oktatónak, hídtervezőnek, a Mérnöki Kamara 9 éven át volt elnökének, a közéleti embernek az elmondottak miatt nincs sírja, ezért emlékét táblával, szoborral kellene megörökíteni utolsó lakásán, vagy a Műszaki Egyetemen.