Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)
- 18utólagos elszámolással korlátlan keretet bocsátott rendelkezésre amerikai útjára, mert „nekem ilyen mafla kell". A maflaság a becsületességére vonatkozott. A tudományos igazságért mindig keményen síkraszállt, bárkivel szemben, ezért voltak vitái, ellenségei. Tanszékét, munkatársait támogatta, mindent megtett értük, önmagától követelte a legtöbbet, a protekciózás felháborította. Mint igazi professzor szórakozott volt, elhagyta kalapját stb., mert mindig különböző problémák megoldásán töprengett, gyorsírással kis cédulákra írta gondolatait, melyeket időnként újra elővett. Hobbijáról, szórakozásáról nem szólnak az emlékezők, valószínűleg nem volt ezekre ideje és igénye sem. A budapesti telefonkönyvekben, címjegyzékekben egyetlen Kossalka név sem fordul elő az övén kívül, rokonairól szinte semmit nem tudunk, csak nővéréről. Halálakor megjelent nekrológok, a későbbi megemlékezések elismeréssel szólnak munkásságáról, emberségéről [35, 62, 81, 82]. A szakirodalomban tudományos műveire, kutatásaira ritkán hivatkoznak, s elgondolkodtató, hogy a Tudós lexikonban említés sem esik róla [90]. Tevékenysége a Mérnöki Kamarában Megalakulása óta választmányi tagként résztvett az ügyek érdemi intézésében. 1927. július 12-én választották meg a Kamara elnökének, miután Herrmann Miksa kereskedelmi miniszteri kinevezésekor lemondott elnöki posztjáról [37, 64]. A Kamara működésében rendkívül fontos volt a Mérnöki Rendtartás végrehajtási utasításának és a Kamara ügyrendjének a kiadása. Az ügyrendet, amely 272 paragrafusból állt, a Kereskedelemügyi Miniszter 1927. november 21-én hagyta jóvá. Az 1928. július 24-i közgyűlésen Kossalka részletes megnyitó beszédében a mérnöki munka fenntartásáról, a mérnöki díjazásról részletesen szólt, s örömmel jelentette be, hogy a díjszabást 93 292/1827 számon a pénzügyminiszter már ki is adta [66], Fontos esemény volt, hogy az 1929. évi XXX. te. alapján a törvényhatósági bizottságokba a Kamara érdekképviselő tagot választhatott. Az éves be-