Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)

- 12zat kiírási feltételeinek mindenben megfelelő, kiváló tervet készített. A megvalósult híd tervezését egyébként tanítványa, dr. Álgyay-Hubert Pál irányította. Tanulságos a híd tervezésével kapcsolatban megjelent több esztétikai fejtegetés [41, 42]. A budapesti Duna-hidak építésének ügyében 1930-ban Duna-hídépítési bizottságot szerveztek, s ennek tagja volt Kossalka is, így véleménye, szakértelme érvényesülhetett a Boráros téri híd megépítésénél. Az óbudai Duna-híd megépítését már 1908-ban a XLVIII törvénycikk rendelte el, ám különböző okok miatt késett a tervezési munka megindítása [32]. 1930-ban e híd tervezésére is pályázatot írtak ki igen alapos feltételekkel. E híd tervezésére a pályázók, köztük Kossalka is, több variánst is készítettek: 19 pályázó 29 tervet nyújtott be. A pályázat értékelését a Magyar Mérnök és Építész Egylet röviden ismertette 1931. márciusában: „a bírálóbizottság az I. és II. díjat megosztotta az Árpád I. jeligéjű terv, tervezői Mihailich Győző dr. és Kotsis Iván dr. műegyetemi tanárok és az Erdély V. jeligéjű terv, tervezői Kossalka János dr. és Wálder Gyula dr. műegyetemi tanárok között" 50-50 ezer pengő díjazással [43, 45]. Különleges, hogy egy tervpályázatnál ennyire azonos értékűnek ítélnek két tervet. A Nemzeti Magazin rajzokkal illusztrálva adott tudósítást a pályázat eredményéről: a két pályamű szinte azonos: a háromnyílású ívhíd, a középső nyílásban süllyesztett pályás, Mihailich Győző ívhídja tömör acélszerkezet, Kossalka János tervén rácsos az ív. A bírálóbizottság, melynek szakmai előadója dr. Gállik István a legendás Duna-híd tervező volt, így értékelte a terveket „legsikerültebb megoldás és kifogástalan kidolgozás szempontjából az Árpád I. és Erdély V. A két tervezetet az albizottság teljesen egyenlő értékűnek tartja és ezért javasolta, hogy az I. és II. díj egyesítve a fenti pályatervek között egyenlően osztassák meg [44, 45]. Továbbá: „Nincsen tehát annak semmi akadálya - sőt mintegy magától kínálkozik az a megoldás, hogy a tervezésbe mindkét pályanyertes tervező bevonható legyen. A tervezés nem egészen így folyt, ebben az is szerepet játszhatott, hogy a Boráros téri híd építése elsőbbséget élvezett. 1932-ben a gazdasági válság miatt Kossalka Jánost bízták meg, hogy ínségmunka keretében kb. 60 fős tervező csoporttal újabb változatokat dolgozzanak ki, alapos elemző munkát végezzenek.