Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)

- 10A dunaföldvári Duna-híd építés közben 1926-1927 különösen mozgalmas év volt életében, ekkor lett országgyűlési képviselő (1926) és ekkor választotta meg a Budapesti Mérnöki Kamara elnökének [37]. A Kamara munkájában kezdettől fogva résztvett, mint a Választmány tagja. Kossalka a Kamarának a legnehezebb időkben, a leghosszabb ideig - 9 éven át - volt az elnöke, Munkásságát csak egészen röviden értékelem külön fejezetben. Tervezői munkásságának kiemelkedő lehetőséget adott, hogy 1930-ban két budapesti Duna-híd (Boráros téri és Óbudai) tervezésére írtak ki pályázatot. A Boráros téri híd pályázati feltételeit úgy írták ki, hogy elsősorban függőés ívhíd volt tervezhető. Kossalka Wálder Gyula építész egyetemi tanárral készített „Kultúra" jeligéjű terve háromnyílású lánchíd építését javasolta 100+107+100 m nyílásokkal. Az önmagába lehorgonyzott, 33 m magas pilonú híd rendkívül gondosan megtervezett volt. 1930. július 18-án a bírálóbizottság 10 pályázó, 17 pályamüve közül a Kossalka-Wálder hídtervet érdemesítette a 30 ezer pengős első díjra. Az értékelés szerint „az elegáns vonalú ív ... konstruktív szempontból kiváló. A láncból a merevítőtartóra csak vízszintes erő adódik át ... A vasszerkezeten semmiféle inkonstruktív díszítés nincsen. A legjobb és az öszszes tervek közül leggondosabban kidolgozott tervezet ez" [38]. A II. díjat