Lévárdy Imre, Magyar mérnökök. 9. füzet (2005)

7 Munkás évek (1921-1938) Az első „republika" idején az egyébként is jelentős munkanélküliségben egy magyar fiatalnak nehéz volt munkát találnia. Mivel bátyja Budapestre ment jogot tanulni, ő otthon maradt, hogy dolgozzon, és segítsen szüleinek. A gyári segédmunkás évek után 1924-ben müszerészsegéd lett Heller Vilmos „Villamossági Berendezések Vállalata Újvári Üzemében" és 1929-ben szakmunkás bizonyítványt szerzett. A gazdasági világválság idején hamarosan munkanélkülivé vált. Kézügyességének és rátermettségének köszönhetően azonban gyorsan kitanulta a szabómesterséget, és önálló műhelyt nyitott Újvárban. Ebben sokat segített apósa, aki szintén magyar szabó volt. Az üzlet viszonylag jól ment, még egy segédet is tartott. Már a gimnáziumi években bekapcsolódott a cserkészmozgalomba, s a tanulás kényszerű megszakadása miatt itt képezte folyamatosan magát. 1935-ben az Erdei Iskolák Szövetségének oktatójaként már ő tanította műszaki és természetismeretre a magyar fiatalokat. Mivel a fiatalok nevelésével foglalkozott, szerette volna az állami oktatás keretei között fejleszteni tudását, ezért felvételizett a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolára, ahová felvették, de gyenge szlovák nyelvismerete és a hegedű tantárgy miatt kénytelen volt abbahagyni.