Lévárdy Imre, Magyar mérnökök. 9. füzet (2005)

15 A közúti szakgyűjtemény A szakgyűjtemény megalakítása már nem volt kérdés, csak a helyét kellett megta­lálni. Felmerült, hogy egy dunántúli kastélyban helyezik el a gyűjteményt, vagy va­lamelyik múzeum fennhatósága alá kerül. Kiskőrös város is ajánlott helyet, de a mi­nisztérium vezetése egyhangúlag úgy döntött, hogy ezt a szakmai gyűjteményt nem szabad kiengednie a keze közül, hiszen a gyűjtőkör is — a közúti igazgatóságok - a közlekedési minisztériumhoz tartozik. Úgy érveltek, hogy a közutas alágazat érté­két és megbecsülését növeli, ha fenntartója a szakmatörténeti gyűjteménynek. Ezért a Kiskörösön, az új üzemmérnökségi telep elkészülte után, a régi útmeste­ri telepet átalakítva átadták az állandó kiállítás számára. Az átalakításhoz és üzemel­tetéshez szükséges fedezetet külön rovaton biztosították a Kecskeméti Közúti Igazgatóság számára. I .évárdy Imre nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta az állandó kiállítás rende­zésére vonatkozó felkérést. Részt vett az épület átalakítási munkáiban, elkezdte a ki­állítás rendezését, de az átadást már nem élhette meg. Egy gyors lefolyású, de nagy szenvedésekkel járó rákos betegség 1974. augusztus 6-án elvitte. Az életét jelentő gyűjteményétől nem messze, a katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. 1974. novemberben nyílt meg a szakma ma is egyetlen országos gyűjtőkörű mú­zeuma, a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény, amely 1975-ben kapott hivatalos mű­ködési engedélyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom