Feketeházy János, Magyar mérnökök. 8. füzet (Esztergom, 2005)

korában hunyt el. A vágsellyei temetőben található családi kápolnában helyezték örök nyugalomra, melyet apja Feketeházy Domonkos és apósa Fekete József építtettek. A vágsellyei városhaza falán régebbről egy szlovák nyelvű és 2000. június 5. óta egy magyar nyelvű tábla is hirdeti a város szülöttének emlékét. Feketeházy János munkássága Az 1867.évi kiegyezés után Magyarországon meggyorsult a vasúthálózat kiépítése. Ez részben a Közlekedési Minisztérium államtitkárának, Hollán Frnönek, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet alapítója munkásságának is köszönhető. 1867-ben 2285 km volt a vasutak hossza Magyarországon, ez 1873-ra 6253 km-re, 1890-re 11246 km-re növekedett. Ez a három időpont azért is érdemel említést, mert egybeesik Feketeházynak a MÁV keretében végzett munkájának időszakával. Nyilvánvaló, hogy a vasútépítés ilyen üteme a vasúti hidak számszerű növekedését is maga után vonta és azok építésében Feketeházynak is nagy szerepe volt. A vas és acélgyártás technológiai fejlődése annak sokrétű felhasználását tette lehetővé és alkalmazása az építésben is rohamosan növekedett. Feketeházy legjelentősebb alkotásai acélanyagú szerkezetek, bár az első időkben a Vasútépítési igazgatóságon belül kő- és hegeszvas hidakat is tervezett. Közreműködésével készültek az első alépítményi szabványaink is. Feketeházyt mint az egyik legkitűnőbb acélszerkezet tervezőt ismerjük, ám korának új, feltörő anyagával a vas és beton kombinációjával is foglalkozott nyugalomba vonulása után. 1897. október 6-án jelentette be „Vasbeton mennyezet" című találmányát, amely egy évvel később, 1898. október 22-én 12730 szám alatt, mint hivatalosan bejegyzett szabadalom jelent meg. A leírás szerint "a találmány tárgya olyan új vasbeton mennyezet, mely az eddigiekkel szemben aránylag nagyon csekély méretű vasgerendákat vesz igénybe, melyek inkább a falak összehorgonyzására és állványok ideiglenes felállítására szolgálnak, azonban húzásra való igénybevétel egyedül a dróthálózatra, míg a nyomásra való igénybevétel teljesen a betontestre esik". Elképzelését továbbfejlesztette és 1900. március 7-én pótszabadalmat jelentett be, amit 21264 szám alatt 1901. május 13-án, mint hivatalosan is elfogadott szabadalmat közzétettek. Alkotó elméje tehát nyugállományban is foglalkozott az akkor műszaki újdonságnak számító szerkezetekkel. 5