Apáthy Árpád, Magyar mérnökök. 7. füzet (Siófok, 2005)

-3Ifjúkor, mérnöki oklevél 1912. április 29-én született Segesváron. Édesapja (Apáthy Árpád) ügyvéd, majd közjegyzőhelyettes volt. Édesanyja Sebesi Laura tanárnő fiatalon, 1915-ben meghalt. Az elemi iskolába Marosvásárhelyen járt. Édesapja 1921 után ügyvédi gyakorlatát nem folytathatta, mivel nem vállalta az akkor előírt „hűségeskü"-t. 1922-ben elhagyni kényszerült Erdélyt és Pécelen, majd Budapesten (Római fürdőn) telepedett le. Fia itt fejezte be a középiskolát; a III. ker. állami Árpád reálgimnáziumban érettségizett 1930ban. Kiváló matematika tanárai voltak Fáj Árpád és Frank Ferenc, a magyar nyelv és irodalom ismeretét Olgyai Bertalantól sajátította el, még hozzá kiválóan. Édesapja katonai pályára szánta, ő a műszakit választotta. A Műegyetemen olyan neves tanárok oktatták, mint Kossalka János, Mihailich Győző, Zelovich Kornél és sokan mások. Mérnöki oklevelet 1935 áprilisában szerzett. Egyetemi hallgató korában 1933 és 1934-ben, nyaranta a Soroksári Dunaág hajózási térképének készítésében vett részt, telente pedig a felmérések feldolgozásában. Az egri ÁÉH mérnöke, majd vezetője - 17 egri év Az akkori gazdasági viszonyok mellett nehezen tudott elhelyezkedni, az Egri Államépítészeti Hivatalnál (ÁÉH) kapott ideiglenes, „ínséges mérnöki", majd 1939-ben végleges állást. Első munkája a főközlekedési utak szelvényezése volt. Ezt a nem éppen mérnöki munkát nagyon hasznosnak tartotta, akkor ismerte és szerette meg Heves megyét. Út- és hídügyekkel egyaránt foglalkozott Heves megye egész területén, miközben autón, vonaton, kerékpáron, vagy gyalog járta be a munkák helyszínét. Tevékenysége kiterjedt az utak tervezésére, utak és hidak építésének műszaki ellenőrzésére, majd az útfenntartásban tevékenykedett szakaszmérnökként. Ez már köztisztviselői rang volt. Amint állása biztos és végleges lett, megnősült, s nehéz körülmények közt is gondos férj és családapa volt, aki szeretett feleségével négy gyermeket nevelt fel. Szorgalmas munkája elismeréseként 1941. decemberben királyi mérnök, majd királyi főmérnök címet kapott. 1942 októberétől néhány hónapig Erdélyben, Kolozs megyében dolgozott építésvezetőként a Hargita-Zilah-Válaszút közötti útszakaszon. A II. világháborúban egészségi okokból katonai szolgálatot nem kellett ellátnia.