Sávoly Pál, Magyar mérnökök. 4. füzet (Budapest, 2003)

7 Újjáépítések (1945-1948) 1945 tavaszán, a háború után rögtön bekapcsolódott az újjáépítési munkákba, tennivaló volt bőven. Elsőként a Ferenc József (ma Szabadság) híd helyreállításának tervezésével bízták meg, amit rohammunkában kellett elvégezni, figyelembe véve a rendelkezésre álló (általában a többi robbantott hídból kinyerhető) acélanyagot. Ezen időszakban készítette el az új vasúti szobi Ipoly híd, valamint a fővárosi Fehérvári úti vasúti felüljáró terveit is. Kiemelkedő munkája Széchenyi Lánchíd újjáépítésének tervezése (ebben dr. Méhes György is részt vett). A patinás műemléki híd régi alakjában, de korszerűsítve épült fel. A körültekintő és alapos tervezés során újszerű elméleti megfontolással pontosabb számítási eljárást alkalmazott. A főtartót a terhelés alatt deformált rendszer figyelembevételével vizsgálta. E módszerrel elérte, hogy a hasznos terhelés lényeges növelése mellett a régi lánc felhasználható volt és az acélszerkezet súlyát még 200 tonnával csökkenteni lehetett. Eredményes tervezői munkájáért később (1954) Kossuth-díjat kapott. Államosítás, állami tervezőirodában (1948-1964) 1948 őszén, miután az államosítás kiterjedt a magántervezőkre is, irodájával együtt beolvadt az akkor alakuló AMTI (Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet) szervezetébe. Előbb az egyik Acélszerkezeti Hídosztályt vezette, majd 1950-tól már a MÉLYÉPTERV, majd 1953-tól az UVATERV Hídirodájának irányítója volt. Vezetésével egymás után készültek a legfontosabb közúti és vasúti nagyfolyami hidak újjáépítésének tervei, a bajai, dunaföldvári, komáromi vasúti Duna hidak, a fővárosi Petőfi híd, Árpád híd és az újpesti vasúti Duna-híd. Ezen hidak elvi és konstrukciós megoldásaiban számos újszerű kialakítást (rombikus rácsozás, közúti pályaszerkezet) kezdeményezett. A gazdaságosság mellett az esztétikai megjelenés szempontjait is mindig követelménynek tekintette.