Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

GÁLLIK ISTVÁN 1866—1945 1866. március 2-án Budapesten született, s 1945. április 11-én halt meg. Szegény család gyermeke volt, de a képességét látva egyik rokona vállalta a taníttatását. Eredeti neve Dömötör volt, de az örökbe fogadó rokon nevét hálából felvette, s Gállik lett a vezetékneve. A műegyetemet 1888-ban végezte el, majd két évig Kherndl professzor tanársegédje lett. 1892-től a Földművelődésügyi, később a Kereskedelemügyi Minisztérium alkalmazta. 1918—25 között a hídosztály vezetője volt. Gyakorlati mérnöki munkáját a minisztérium Duna-hídépítési Osztályán végezte, s így részt vett a Fővám téri (Ferenc József-), az Eskü téri (Erzsébet) híd tervezésében, építésében. Ugyancsak részese volt a Lánchíd és a Margit híd felújításának, szélesítésének. Fő elméleti munkásságát a szilárdságtan, az alakváltozás és az anyagvizsgálat terén végezte. Az Acélbizottságban számos tudományos kutatóvizsgálattal a nagyszilárdságú acél, a korszerű hegesztés, a szegecselés elméletét és gyakorlatát segítette. Nagyon jól ismerték külföldön is, mert számos publikációját a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületében fejtette ki. Több nemzetközi kongresszuson a magyar delegáció tagja, vezetője volt. Saját szakmai érdeklődése szorosan összefüggött a Duna-hídépítési Osztály nagy munkájával, s tagja volt annak a neves kollektívának, amely a múlt század végén és e század elején sorra építette fel a Duna-hidakat. 1925-ben ment nyugdíjba, de szakértőként tovább dolgozott. 50 éves mérnöki jubileuma alkalmából a műegyetem díszdoktorrá fogadta.