Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

CZEKELIUS AURÉL 1844—1927 1844. október 5-én született a Krassó vármegyei Csiklovabányán, s 1927-ben halt meg Budapesten. A középiskolát a Temesvári Főgimnáziumban végezte, majd a budai mérnöki intézetben szerzett mérnöki oklevelet. 1869-től különböző vasútépítéseken dolgozott — állami szolgálatban. Később a Magyar Államvasutak Igazgatóságához, illetve a budapesti Margit híd építési felügyeletére osztották be. 1876-ban a budapesti Északi összekötő vasúti híd építésénél dolgozott. 1881-ben a hídépítési osztály vezetésével bízták meg a minisztériumban. Vezetése alatt épült meg a pozsonyi és az esztergomi Duna-híd, a tiszaújlaki Tisza-híd, egy Vág- és egy Maros-híd. Később az ún. Duna-hídépítési Osztály munkájaként a Ferenc József- és az Erzsébet híd tervezésében, építésében vett részt. Beosztott kiváló kollégái, Gállik és Beké végezték a tervezés és az építésfelügyelet zömét. Ez az osztály az egyik legtermékenyebb hídépítési korszak „motorja" volt, amelyben építészek, műszaki adminisztrátorok és más kisegítők is foglalatoskodtak. Czekelius Aurél kiváló gyakorlati érzékkel, nagy munkabírással irányította a hídépítéseket. 1888-tól kidolgozták azokat a szabványterveket, amelyeket 10 m nyílásig az államépítészeti hivatalok a helyszínre adaptálva használtak. A megnövekedett terhelést adó útigépek (lokomobilok és gőzkazánok) szaporodása miatt megemelt teherbírású fa-, kő-, tégla-, majd később vasbeton hidakat terveztek. Czekelius 1905-ben ment nyugdíjba. Még ma is akad szép számban olyan híd, amely a keze munkáját őrzi. A mérnöki gyakorlat és elmélet kiválóságát tiszteljük benne emlékezetünkkel.