Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

HlERONYMIKÁROLY 1836—1911 Budán született 1836. október 1-én, s Budapesten halt meg 1911. május 4-én. A középiskola után elvégezte a mérnöki intézetet (később: kir. József Műegyetem). Máramaros megyében kezdte gyakorlatát, s 25 évesen, 1861-ben a megye főmérnökévé választották. A vidéki hivatalvállalás jó tanulmány időnek bizonyult az ország egyik legzordabb éghajlatú táján. Kezdetben csak szemlélődött, s arra a következtetésre jutott, hogy a munkák szakszerűtlenül folynak, s az utak, hidak fenntartására biztosított pénzt nem a szükséglet arányában kapják a megyék, hanem megrögzött szokás szerint, szakértelem nélkül osztogatták. Hieronymi zsenialitása abban volt, hogy Magyarországon először szervezett forgalomszámlálást és burkolat-kopásmérést. A kísérleti felvétel Técső környékén 1867-ben történt. Az volt a célja, hogy feltárja a forgalom és a tényleges útkopás közötti összefüggést. Ugyanebben az évben került a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba, ahol 1869-ben az ő ösztönzésére végeztek először országos forgalomszámlálást. A méréseket 1876-ig minden évben megismételték. Ez volt tehát az első próbálkozás az állapotfelmérésen alapuló munkaszükséglet megállapítására, amely során éghajlati tényezőket és egyéb adottságokat is figyelembe vettek. Hieronymi erről is ír 1868-ban a Közutak fenntartásáról c. könyvében. Ezenkívül a Közlekedés 1869ben és A közutak 1888-ban foglalkozik az utak teendőivel. Példáit francia és angol tanulmányokból vette. Hieronymi nagy és színes karriert futott be. 1874-től a Közlekedési Minisztériumban helyettes államtitkár, 1875-től a Képviselőház tagja. Foglalkozott folyószabályozásokkal, volt vasútigazgató, számvevőszéki elnök, majd 1892—95 között belügyminiszter, 1903—04-ben és 1910-ben közlekedési (kereskedelmi) miniszter. Érdekelték a szakmáján kívül a közgazdaság, a jog egyes területei. A századfordulón inkább politikusnak ismerték, aki az egyházpolitikai törvényalkotást, az iparfejlesztést, a közigazgatás korszerűsítését végezte, illetve ösztönözte. A sokoldalú embert 191 l-ben érte a halál, amikor a Duna—Tisza-csatorna tervével foglalkozott.