Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

FEKETEHÁZY JÁNOS 1842—1927 1842. május 16-án született Vágsellyén, Nyitra megyében, s ugyanott halt meg 1927. október 31-én. A középis­kolát Nagyszombat és Nyitra városokban végezte, ezután a bécsi műegyetemen, majd Zürichben, a műszaki fő­iskolán tanult. 1866-ban kapott mérnöki oklevelet. Tanulmányai után Bécsben, az Osztrák—Magyar Államvas­utaknál helyezkedett el. Hamar felismerték kiváló képességét, s irányító feladatokat bíztak rá. Részt vett egy bé­csi Duna-híd, illetve a Boszporusz-csatorna-híd tervezésében. 1867-ben hazajött saját akaratából és a Vasútépítészeti Igazgatóságnál, majd a MÁV szolgálatában tervezett hihetetlen munkabírással. 25 év alatt szá­mos vasúti és közúti hidat, illetve egyéb szerkezetet tervezett, amelyek közül kiemelkednek a következők: Budapest, Keleti pályaudvar tetőszerkezete (1883) a fiumei közúti és vasúti forgóhíd (1890) Szolnok, vasúti Tisza-híd (1889) Komárom, közúti Duna-híd (1892) Győr, közúti Rába-híd (1893—1894) Budapest, Fővám téri (Ferenc József-) Duna-híd az Állami Operaház tetőszerkezete (1875—-1885) Budapest, Déli összekötő vasúti híd (1873—1876) Poroszló, közúti Tisza-híd (fahíd) (1880) Nagyvárad, közúti Sebes-Körös-híd (1890) Szeged, közúti Tisza-híd (1883) E két utolsóként említett híd volt a legnagyobb munkája, s nemzetközi elismerést váltott ki. Számos, eredetien új szerkezetet alkotott, amelyet külföldön is alkalmaztak. Nagyszerű munkabírásával még sok kisebb hidat is tervezett, de 1892-ben orvosi tanácsra nyugalomba vonult. Szerénységét, hazaszeretetét még a 9 gyermekes családi otthonból hozta, s ebből következett mellőzése. Amikor Bécsből a kiegyezés után haza­jött — hazájának felemelkedését segítem —, először csak gyakornoki állást kapott. Több hídon mellőzték nevének feltüntetését. így a közönség csak 1932-ben tudhatta meg, hogy a szegedi Tisza-hidat nem az Eiffel Iroda tervezte, hanem ő. Tudniillik, Eiffel látatlanban megvette a tervét és pályáztatta, és a versenyt meg is nyerték. Feketeházy pedig hallgatott. 1922-ben a megélhetése biztosítása végett visszaköltözött szülőfalujába, ahol 1927-ben baleset okozta a halálát. Méltán mondható, hogy a leg­termékenyebb magyar hídtervező volt, akit hazájában ismertek a legkevésbé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom