Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

II. Zala vármegye középkori úthálózata

II. ZALA VARMEGYE KÖZÉPKORI ÚTHÁLÓZATA A honfoglalás idején az első időszakban még nem szállta meg Zala megye nyugati felét a magyarság. Honfoglaláskori emlékanyagot — a pölöskei szórvány leletek kivételével —• csak a Zala folyótól keletre találunk (Zalavár, Zalaszentgrót). A szegek és a Göcsej vidék, illetve a Zala folyótól nyugatra eső rész betelepülése a X. század végén indulhatott meg és főleg a XI. században települtek be. Ennek a területnek földrajzi fekvése is nagyon kedvező volt, mert itt keresztezték egymást a dél, délnyugat és nyugat felé vezető utak. Ez a terület létfenntartási szempontból is igen megfelelt a kor igényeinek, mert a vizek élővilága, az erdők vadállománya, a gazdag legelők kedvező letelepedési helyet nyújtottak a népesség részére. A magyarság állami életének első szakaszában az utakat katonai szempontok szerint jelölték ki, de ez mellett megindultak megyénk területén is az állam létének megszilárdításához akkor szükséges építkezések, amelyekhez utakat használtak. I. István király 1019-ben bencés apátságot alapított Zalaváron és ide költözött a király népeinek igazgatási központja is. Ezt követte 1055-ben a tihanyi apátság megalapítása. Az egyik történelmi dokumentum — a tihanyi alapítólevél — megemlékezik a Székesfehérvárról kiinduló hadiútról, amely a Balatont északi partján megkerülve a vármegyén haladt át és Segesdnél egyesülve a déli parton haladóval Zágrábig vezetett. A XIII. században Bécsből a főút Velencébe nem a Semmeringen, hanem magyar területen: Sopron-, Körmenden át, s megyénket érintve vezetett Regedébe és Pettauba. Holub József — a megye középkori történelmének legjelesebb kutatója — szerint egy jelentős útvonal vezetett át Göcsejen és a szegeken, ami Csáktornyáról indult és Szemenyén—Szécsiszigeten —Nován—Salomváron át Körmendre vezetett és Csébnél szedtek rajta vámot. Más kutató, így Glaser szerint több út vezetett át a szegeken és környékén. Ö is beszél az Egerszeg —csáktornyai útról, biztos írásos adatot azonban csak az Egerszeg—kökényesi szakaszra ismer a szerző. Az Egerszeg—fürstenfeldi út — amely Glaser térképe szerint — először Teskándon és Hottón át, majd Bődétől északra haladt, Lövőnél kelt át a Zala folyón és Gosztonynál érte el a Vasvár— fürstenfeldi utat. Bizonyításai azonban nem meggyőzőek. 1278-ban valóban említenek Hottótól északra egy „nagy utat", az oklevél azonban sérült, s így nem tudjuk, hogy honnan vagy hova vezetett ez a „magna via", csak annyi állapítható meg, hogy az említett helyen, legalábbis egy darabon nyugat felé haladt. A vármegye középkori úthálózatának megállapításához, rekonstruálásához a vámhelyek is nyújtanak támpontokat, valamint a határjárások és egyéb oklevelekben fennmaradt útirányok összhangba hozása. A veszprémi alapítólevélben szerepel Colun (Colon) nevű vár, híd- és réwámmal. Már az 1019. évi hamis Zalavári Alapító Levélben, majd az 1203-i oklevélben kétszer is előfordul a Kolon felé vezető út. Kolon még ma is megvan, mint puszta, Kiskomáromtól (Zalakomár) északra. 1232. évben, II. Endre király uralkodásának idejében a vármegye nemesei Ketüd (Kehida) hídjánál gyűltek össze, amely jól megközelíthető volt a Zala folyó mindkét oldaláról útjai és hídja végett. Egy másik oklevél is megerősíti a kehidai út és híd létezését, amelyeket Bertalan veszprémi püspök és Atyusz bán somogyi ispán közötti birtokfoglalási perben született levél említ. Egy másik, 1232-ben kelt levél megemlít egy varasdi réven átvezető fontos útvonalat. (Forrásanyag: Magyar Országos Levéltár/Dl. 73.) A Kerka vízének melléke határőrvonal volt, ami 1241-ben, a tatárjárás idején is fennállt. A megye délnyugati részén levő határőrtelepek lakói rokon népek: besenyők vagy székelyek voltak. Bekcsény (Becsehely) — már 1354-ben olvashatunk országos vásárról — fekvése nagyon kedvező volt, mert észak felé Szentgyörgy (Bánokszentgyörgy), keletre Nagykanizsa, nyugat felé pedig 11