Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

II. Zala vármegye középkori úthálózata - 2. Zala vármegye vámhelyei a középkorban

is — a sűrű településhálózata ellenére — sok csárda és korcsma volt az utak mentén. Az 1792. évi Tomasits-féle térképen „popina" (korcsma) jel szerint sok kocsma és csárda található a főbb útvonalak mentén: Zalaegerszeg—Bak között 3 db Zalaegerszeg—Nagykanizsa között 4 db Zalaszentgrót—Galambok között 4 db Balatonhídvég—Keszthely között 2 clb Keszthely—Tapolca között 3 db Zalalövő—Zalabaksa között 3 db Alibánfa—Nagykanizsa között 4 db rigyáci elágazónál (7. sz. úton) 1 db A fent felsoroltakon kívül még voltak a megye útjai mellett csárdák, ha kisebb számban is, mint a felsorolt utak mentén. A csárda nevet még ma is viselik (és üzemelnek) a Keszthely—sümegi úton, Hévíz mellett a Gyöngyösi Betyárcsárda, a 86. számú Rédics—körmendi úton a Cupi Csárda (Zalabaksa) és a Felsőbagod—őriszentpéteri úton a Csurgaszi Csárda. Zala vármegye vámhelyei a középkorban Középkori kereskedelmünk történetéhez, gazdasági és közlekedési viszonyainak ismeretéhez rendkívül fontos adatokat szolgáltatnak a megye középkori vámhelyeinek ismeretei. A vámszedési jogot I. István király vette át nyugatról. E jövedelmező királyi jogot azonban nem őrizték meg, s élvezték királyaink, hanem azokat eladományoztak, új vámhelyek felállítására adtak ki engedélyeket és a vámfizetés alóli mentesítéseket bőven osztogatták. Ez pedig azt eredményezte, hogy a vámok — úgy a közlekedési, mint a vásárvámok — többségükben magánosok kezére kerültek és a nagy jövedelemből utak építésére és utak fenntartására nagyon kevés jutott. A csekély számú királyi vámon kívül csak a legfőbb felügyeleti jog és a vámok törvény útján való szabályozása maradt meg. Mivel gyenge volt a központi hatalom, így nem lehetett eredményes az ellenőrzés sem az elhatalmasodott urakkal szemben, sőt a királyok maguk sem tartották be a vonatkozó törvényt. Nagy Lajos is az ún. száraz vámokat — 1351. VIII. törvénnyel — eltiltotta és 1352-ben ő maga engedte meg az óbudai clarissáknak, hogy Szent Jakabon száraz vámot szedhessenek a törvény tilalma ellenére is. A vámtulajdonosok kötelessége volt hidak, töltések építése* átkelési eszközök készítése, s mindezeknek jókarban tartása. Mátyás király 1495. évben szabari birtokukon vámszedési jogot adott a Darabosoknak és Püspököknek, de kötelességükké tette, hogy a mocsaras vidéken — a Zala ártere mellett — fekvő hidakat és töltéseket készítsenek, különben érvénytelen az adomány. Az 1458. évi törvény már az ország régi szokására hivatkozik, amikor megtiltja, hogy papoktól és nemesektől vámot követeljenek. Az útvámok középkorban keletkezett rendszere évszázadokon át, a gépkocsiforgalom korszakában is tartotta magát, hisz a városok és községek által szedett kövezetvámot csak a 3710/1940. M. E. számú rendelet szüntette meg. Holub József — Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban (Századok, 1917.) — szerint az alábbi vámhelyek voltak Zala vármegyében: Barlabáshida (Barabáspuszta) Zala folyón átvezető hídon 1246-ban. Bécz (Letenyénél) Bekcsehely (Becsehely) Vámját a kanizsai uradalom 1493. évi urbáriuma említi. Csáktornya Muraközben harmincadhely volt 1490-ben. Cséb (Zalacséb) A Zala hídjánál szedtek vámot az 1328. évi oklevél szerint. Csesztreg Lendva várához tartozott vámjával együtt 1322-ben. Dobronok (Lendvavásárhely) Szintén Lendva várához tartozott 1322-ben. Egerszeg (Zalaegerszeg) 1390-ben említik vásár- és útvámját. Fancsika (Zalaegerszegtől északkeletre feküdt) Vásár- és híd vámja volt 1325-ben. Füred (Balatonfüred) A tihanyi apátság birtoka volt, s itt az szedett vámot. Győrök (Balatongyörök) 1389-ből a Batthány család levéltára szerint. Henye (Petőhenye) 1403-ból. Hidegkút (Sümegtől délre) Tátika várához tartozott (1438. Zala vári Oklevéltár). Hídvég (Balatonhídvég) Zala folyónak a Balatonba való torkolatához közel hídvám 1430-ban. Hosszúfalu (Lendvahosszúfalu) Lendvavár tartozéka volt vámjával együtt 1469-ben. Istvánd (Zalaistvánd) Kemend vár tartozéka volt 1403-ban. Kanizsa (Nagykanizsa) 1372. A Kanizsa család szedett vámot. Koroplya (ma már nem. létezik) Rév-vám volt itt a Murán. Karos (Zalakaros) 1270-ben emlí tettetik híd vámja a Merenye vizén. Kehida Hídvámját I. Ulászló 1441-i adománylevele említi. Kutas (Kerkakutas) 1469-ben említik. Lendva (Alsólendva) 1322-ben találkozunk vámjával. Letenye 1347-ben útvámja, 1366-ban pedig rév-vámjáról is tudunk. 15 /