Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

Veszprém vármegye úthálózata - Az I. úttörvény utáni időszak 1890-1914-ig

Ezen időszakban a régi térképek már nem feleltek meg az útügyi igényeknek. A századfordulóban jelent meg Görög Demeter és Kerekes Sámuel szerkesztésében „Magyar Országnak Közönséges Mappája", mely a vármegyéket és útjaikat kielégítő módon ábrázolja. Az egyes utakat, fontosságuk szerint megfelelő eltéréssel jelölik. A főútvonalak közül a jelenlegi 8. sz. utat jelezték Veszprém vármegyében. 1868-1890-es évek közötti időszakra visszapillantva megállapítható, hogy ezen korszakban nagy erőfeszítéseket tettek az ország úthálózatának fejlesztésére, de az útépítéseknél hiányzott a műszaki követelmények kielégítése. E korszak nem intézkedett az egyes utak különböző útkategóriákba történő sorolásáról. Nem alakítottak ki egységes szempontok szerinti rendszert, mely alapján biztosította volna a tervezett és meglévő úthálózat fejlesztéséhez szükséges erőforrásokat, valamint a műszaki szempontok kellő érvényesítését. Az útkategóriákba való besorolás a fenntartó hatóságok esetenkénti intézkedése alapján történt. AZ ELSŐ ÚTTÖRVÉNY UTÁNI IDŐSZAK 1890-1914-ig Az 1890.

1. tc.-től az útügyek fejlődését, az útépítéseknek a korábbinál nagyobb ütemben történő folytatását és a fokozottabb útfenntartás biztosítását várták. A törvény valóban szerkezetében és intézkedéseiben korának egyik legjobb törvénye volt, mely gondoskodott - minden útkategóriáról, - az úthálózat megállapításáról, - az utak építésére és fenntartására szükséges erőforrásokról, - a rendszeres közúti igazgatás megszervezéséről. A törvény az állami, megyei vagy mint azt elnevezte: törvényhatósági, községi vicinális és községi közdűlő utakon kívül még két osztályt: - a vasúti állomásokhoz vezető, és - egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által közforgalom céljára létesített közutak osztályát állapította meg. A mezei közös dűlőutakról a törvény nem intézkedett, mert ezeket az utakat nem tekintette közutaknak. 42