Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

A hűbériség korának úthálózata. Kereskedelmi utak, hidak és városok vámja, postautak

Örsnél (ma: Alsóörs) 1269-ben és 1383-ban „magna via", „nagy út" néven szerepel. Vörösberénynél 1414-ben „magna via vulgo zalayut", azaz „nagy út, népiesen zalai út" néven írnak róla. Glaser Lajos a Balaton északi peremén húzódó középkori utat Badacsonylábditól Szigliget érintésével Balatonedericsig vezeti, ahol ez az út rákapcsolódott a budaitáliai útra és haladt tovább Keszthely felé. Szigliget és a Badacsony között északnak nyúló balatoni öböl vize hullámzott a középkorban. Ennek emléke az 1256-ban Kisapáti és Gyulakeszi között említett „Fereduzyg", azaz „Fürdőszeg" határrész. Szigliget és Balatonederics között a XVIII. és XIX. század fordulóján csak igen száraz időben volt járható a berek. F. S. Beudant francia geológus írja 1818-ban: „Megnyugtattak, hogy Szigliget és Ederics közt a mocsár még járható. A faluban azonban megtudtam, hogy már három napja lehetetlen rajta a közlekedés. Egy paraszt sem vállalkozott rá, hogy átvigyen." Csak 1819-ben határozta el a zalaegerszegi megyei közgyűlés, hogy Szigliget és Ederics közt utat építtet. Az útépítés 1820-ban kezdődött. Ennek keretében Keszthely városának 120 lépés kövesutat kellett elkészítenie. A Balaton északi peremén húzódó középkori út a Badacsony nyugati lábánál, Ládtomajnál (ma: Badacsonylábdi) északnak fordulva Badacsonytördemic, Nemesgulács értintésével Gyulakeszinél kapcsolódott a parti útból Zánkánál kiágazó útba. A zánka-gyulakeszi utat említi egy 1269. évi oklevél, „magna via que Varutha dicitur", azaz „nagy út, amelyet Várútjának neveznek". Ezt az utat egy 1451. évi oklevél is említi. A Balaton északi peremén húzódó út a fülöpi (ma: Révfülöp) rév mellett húzódott el. 1330-ban „Zygethrew" alakban, azaz „Szigetrév" néven említi ezt oklevél, amely a révhez vezető útról is ír. Egy 1389-ben készült oklevél „Hajorew", azaz „Hajórév" néven említi a fülöpi révet. A fülöpi rév somogyi hídfőjétől, Boglártól Simontornyán át út vezetett a Dunához, a madocsai átkelőhöz. Egy másik út Somogyváron át vezetett délnek. A Balaton északi peremén húzódó és az azzal párhuzamosan futó buda-itáliai út között, több, észak-déli út teremtett kapcsolatot. Ilyen volt a veszprém-szentkirályszabadja-vörösberény-almádi út. Ezt az utat említi aveszprémi káptalan 1243. évi oklevele. Egy 1414. évi oklevél „via magna", „nagy út" néven beszél róla. 23