Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)
Ajánlás
AJÁNLÁS Veszprém megye útjainak részletes története ismeretlen. Hazánk e változatos domborzatú, gazdag vízrajza táján, ahol a Balatonon, mint száraz lábbal áthatolhatatlan akadályon kívül a Bakony sűrű erdősége fontos tényező az utak hálózatának kialakulásában, fejlődésében, de még a feudális korban főútnak számító hadi, posta- és kereskedelmi utak történetében is, e táj útjairól bizonyosan számos adat rejtőzködik még a középkori és újkori oklevelekben, avármegyei, a városi jegyzőkönyvekben, különféle leírásokban, a telekkönyvekben és más egyéb írott történeti forrásban. Am e forrásszövegek, valamint a számításba jöhető térképanyag - főleg a nagyszámú kéziratos térkép - rendszeres úthálózattörténeti feltárása még várat magára. Az ismert iratok, forráskiadványok, a történeti és más tudományos szakirodalom így is sok adattal szolgál az útépítés, az útfenntartás, a közlekedés, hírközlés korai történetéhez szűkebb hazánkban. Vannak adatok a Marcal bozótjában épített cölöpútról a török korból, a vidékünkön igen jelentős borkereskedelem térbeli nyomvonalait megnevező „borhordó utakról". A XVIII-XIX. századi feudális kori iratokból elég jól megismerhetők a kőhidak építései, sőt az építőmesterek is azonosíthatók. Önálló tanulmányok tárgya lehetne a hegyi, erdőt átszelő utak fejlődése, különös tekintettel számos bakonyi falu török utáni újra- vagy újonnan történő telepítésére, továbbá a Veszprém vármegye két történelmi városa, Veszprém és Pápa összeköttetését biztosító utak fejlődéstörténetére. Bizonyára sok értékes részadat várható még a vásáros helyek, a búcsújáró helyek, a malmok és a vendégfogadók történeti kutatásának úttörténeti folyományaként, a földtani kutatások, a régészeti feltárások, de még a névtudomány is hozzájárulhat megyénk úttörténetéhez. Végül, Veszprém megye útjainak későbbi története nem választható el a vasútépítés, az üdülőterületek és az ipartelepítés történetétől sem. Mindez további szorgos feltárómunkát követel, és a különböző szakterületek művelőinek együttműködését feltételezi. Egy szakma nagykorúságát jelzi, ha múltja megismerésére belső igénye támad. Az útügy, az útfenntartás dolgozóinak és mindazoknak, akik hazánk közúthálózatának gondjaiból részt vállalnak, van mire visszatekinteniük — Kívánom, hogy az útügy nagy múltját, szépségét, 7
