Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

A Szabadságharctól az első világháborúig

Az ipar fejlődése Vas megyében A XIX. század ötvenes éveiben az abszolút kormányzat elsősorban a kereskedelem előmozdítását szorgalmazta. Ez az osztrák iparcikkek és a magyar mezőgazdasági termények kicserélését szolgálta, de hátráltatta a magyar ipar fejlesztését. A megyében, még a XV. századtól kezdve, igen élénk kisipari tevékenység folyt. Posztó, bőr, molnár, vas, lakatos céhek működtek. Főleg ezek fejlődtek tovább a múlt század közepétől. Kőszegen posztó-, sörgyár és gőzmalom, Szombathelyen sörgyár, mezőgazdasági gépgyár, bőrgyár, malomipar, Sárváron cukor- és cementárugyár, Körmenden cementárugyár, Szentgotthárdon óra- és dohánygyár települt 18501895 között. Jelentős üzemmé fejlődött a Szombathelyi Vasúti Műhely is. A nyugati hegyvidéken jelentős bányászat folyt már a korábbi századokban is, de a vasútvonalak kiépítése a bányászatot is fellendítette. Szalonak mellett antimont, Pinkafő és Gyanafalva környékén barnaszenet, Borostyánkőn szerpentint bányásztak. Nagyobb mészégető üzemek működtek Sámfán, Sóskúton és a Rohonci hegyekben. Az ipartelepek és bányák termékeinek kiszállítása közúton történt, ezért meg kellett építeni a vasútállomásokhoz vezető útjaikat. Sok anyagot igényelt a megye úthálózatának fenntartása is. A hengerlések kavics és zúzalékanyagát a megye nyugati részén termelték. Dolomitot termeltek Óváron, mészkövet Egy házasfüzesen, Kőszegen, Rohoncon és Tárcsán. Eruptív követ termeltek Dobrán, Borostyánkő mellett, Sitkén és Kissomlyón. Bazaltbánya, a Sághegyen Nagy kapacitású bazaltbánya üzemeltetése indult meg 1911-ben Celldömölk mellett, a Sághegyen, a Kisalföld gyönyörű, bortermő tanúhegyén, melyet Berzsenyi is megénekelt. Itt különböző típusú bazaltokat fejtettek, az út- és vasútépítések céljaira. Első ízben itt állítottak elő nemes zúzalékot. Különféle zúzottköveket osztrák építésekhez is szállítottak innen. Jelentős terméke volt a bányának a kocka- és szegélykő, ezeket időnként 150—200 kővágó hasította. A bánya 1958-ig működött, mikor kimerültsége miatt leszerelték. A Sághegy ma tájvédelmi körzet. 60