Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)
Az úthálózat és a közúti közlekedés fejlődése a Szabadságharcig
Nehezebb volt a hidakkal kapcsolatos terheket áthárítani, ha a kötelezés nem volt egyértelműen megállapítható. Az előbb említett hidat a Rába 1841-ben újra elvitte. „Lippics Boldizsár Sz. bíró és Kovachics Zsigmond mérnök urak által felvett jelentésből kitetszik hogy Szt Mártonnál elpusztult Rába hídját az uraság csináltatta s hogy ezen híd bátor a F. Strázsai és Farkasfalusi adózóknak földjeik könnyebb használása úgy a Tótsági lakosoknak a természetbelieknek tótsági Szt. Gotthárdra közelebb szállíthatása tekintetéből felette szükséges — a köz erővel tatarozandók sorába nem tartozik. Lippics Boldizsár Sz. bíró úrnak meghagyatott, hogy annak megcsináltatására mind az illető Dobrai uradalmat, mindakiket annak jó karban léte különösen érdekel, mind pedig a helyiségbelieket kiknek kötelességük a közlekedési utakra fölügyelni, hathatósan serkentse s a tellyesedésre fö lügyeljen. Gondosan ügyeltek arra, hogy akár a vármegyék, akár az ország határán levő hidakkal kapcsolatos feladatokat megosszák az érdekeltek között. Ilyen volt a pinkafői határhíd esete 1820-ban. „Eörsy József Feő Szolga Bíró Úrnak tiszti tudóséttása szerént a Pinkafeldről Stájer Országba vezető kereskedő úton levő hidaknak mellyet már nagyobb részben helyre allét tat tak, jó karban való fent tartatásokra a Lapints vizén épült és most az árvizek által megrongált Nagy hídnak helyre álléttatása leginkább szükséges lévén mint hogy azon hídnak jó állapotban leendő megtartását az Eichbergi Uradalom magára el vállalta azon okbul az azon elvállalásról szolló levélnek közlése mellett a Grétzi kerület a végett megkérettetni rendeltetik hogy azon hídnak megújjéttatására hathatósan ügyelni ne terhelytessen." De úgy látszik, Stájerországban sem mehettek sokkal jobban a dolgok, mert szeptember hónapban visszaírtak Szombathelyre. „A Grétzi kerület az iménd tett kérdésre azt válaszolja hogy a Lapincs vizén levő Határban elszaggatott hídnak helyreálléttatása némely fent forgó környülállások tekéntetébül kedvezőbb üdőre halasztani szükséges ugyan az által mindazon által a közösülés nem hátráltatik." Valamivel egyszerűbb volt az ügyintézés, ha vármegyék közt kellett megosztani a határhidak költségeit. ,,Nemes Sopron Vármegye barátságosan meg fog kerestetni, hogy a Répcze vizén, a Fekete éren tsinált közös hídnak kialkudott fele árát, minekutána az írt N. Megye helett itten a házi Cassából kifizettetett 325 Frtokkat ezen Megye házipénztárának megtéríttetni ne sajnállya." A fahidakkal kapcsolatos állandó nehézségek leküzdésére, állandó jellegű hidak építésére tiszteletre méltó kezdeményezés történt 1810. febuárjában. ,,Azon közönséges panaszra, hogy az ország utakon levő 48