Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az ország és Vas vármegye közlekedési viszonyai az államalapítástól a szentgotthárdi csatáig

Az utak építését és fenntartását a középkorban az akadályozta, hogy az Árpádházi királyok után az utak a vármegyék hatáskörébe kerültek. Az utak gondozása természetesen a jobbágyközségek feladata volt, ha ezt robotmunkával egyáltalában elvégezték. Törvényes rendelkezés csak ennek a korszaknak a végén intézkedett az utak fenntartásáról, az 1597. évi XLV, törvénycikk, mely az ispánok és alispánok feladatává teszi az utak gondozását. Még pénzbüntetést is kilátásba helyez a mulasztókkal szemben. Az utak használata nemcsak a járhatóságtól függően volt idényjellegű. Az utasok kényelme, az időjárás, a mezőgazdasági termények aratás utáni szállítása is ütemezte a forgalmat. A gazdasági viszonyok fejlettsége, a hírszolgálat igényei, a személyek egyre gyakoribb utazása egyre magasabb igényeket támasztott az utakkal szemben, s változtak, fejlődtek a járművek is. A járművek Bertrandon de laBrocquiere francia diplomata egy 1433-ban tett utazásáról ezeket jegyezte fel: Magyarországi utazásom alatt gyakran találkoztam szekerekkel, melyeken hat, hét vagy nyolc egyén ült és mindezt egy ló húzta, ugyanis ha nagy útra indultak, egy lovat szoktak befogni. A hátsó kerekek magasabbak az ebőknél. Fedelük igen szép, az ilyen fedeles kocsik olyan könnyűek, hogy kerekeikkel együtt akárki egymaga vállára veheti és elviheti." Ennél talán igénytelenebb volt a már korábban is használt kocsiszekér, a későbbi kocsi elődje. Ez Mátyás király idejében került általános használatba. Bonftni, az egykori történetíró szerint ,,Mátyás király hihetetlen gyorsasággal utazott, úgy hogy gyors szekerén, — actuario curru — naponta százezer lépésnyi utat is megtett." Ez 10 mérföld, azaz 75 kilométer volt naponta! Ehhez pedig igen jól járható útra volt szükség. Kellett tehát ilyennek is lenni, nemcsak a gyakran emlegetett sártengernek! A kocsi elterjedése a Komárom megyei Kocs községből indult el, neve is a községre utal. II. Ulászló udvari kincstartójának latin nyelvű jegyzékében neve kétszer is szerep el;,,három kocsi szekerén" és ,,Kocsra való szekérvezető". Bakács Tamás egri püspök számadás könyvében az 1493. évnél fordul elő a ,,curriferis Kochiensibus" tétel. Kocs község neve belekerült a német Kutsche, az angol coatch, az olasz coccio és a francia coche szavakba. 31