Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - VII. 1900-tól a közúti igazgatóság megszervezéséig

ciónak legjobban kitett területeken fejtik ki hatásukat a szomszédos mezőgazdasági területeken. Minden esetben jóval nagyobb terméstöbbletet eredményeznek, mint az erdősávval elfoglalt terület terméskiesése. A hófogó erdősávok közúti forgalom szempontjából hatásos és mezőgazdasági szempontból is gazdaságos működését, jelenleg az üzemanyag takarékosság nyomasztó szükségessége és az automobilizmus gyors fejlődése fokozza és a még hiányzó hófogó erdősávok telepítését sürgeti. Azok a mezőgazdasági eredményeket nem csökkentik, hanem nagymértékben növelik. Tolnában ez még legalább 10 km új erdősávot kíván meg. Útkorszerűsítések Még az első ötéves terv tartama alatt ment végbe a 6. sz. főút egész Tolna megyei szakaszának kiépítése, az 1950-53. években, beton- és aszfaltburkolattal, legalább 6,5 m burkolatszélességgel, nagyobb hosszakon új vonalvezetéssel, új műtárgyak építésével, 78 km hosszban, Pécs felé, Szekszárdtól délre a régi 6. sz. főút lett at 56. sz. főút. Ez a megye közúti forgalmának teljes megváltoztatását hozta meg, a dunafoldvári és a bajai Duna-hidak megépítésével együtt, ezáltal jobban kapcsolódott be Tolna a fejlődő országos közúti forgalomba. A gépjármű, elsősorban a nehéz motoros forgalom viselésére a vizes makadám pályák már nem voltak elégségesek. Ez kívánta meg az úthálózat országos ütemezésű korszerűsítését. A korszerűsítések alkalmából legalább 6 m széles, aszfalt vagy beton útpályák, kisebb korrekciók épültek és megvalósultak a tervezett vízelvezetések. A korszerűsített szakaszon levő hidak át vagy újjáépítése is megtörtént egyidejűen. Az országos útkorszerűsítési program évente 1000 km körüli teljesítményeket írt elő. Ennek keretén belül Tolnában az alábbi korszrűsítések valósultak meg: Még az ötvenes években, az akkori 68. sz. főút szekszárd-siófoki 0-10,5 és 10,5-63,4 km szakaszai és a bonyhád-dombóvári út 0-12,5 km szakasz, kétrétegű felületi bevonással, 75 km hosszal. 1960-65 között kölesd-pincehelyi út 61. sz. dunaföldvárdombóvári főút 62. sz. székesfehérvárszekszárdi főút hőgyész-dombóvári út Hét kisebb korszerűsítés 1966-70 között 61. sz. dunaföld várdombóvári főút 61. sz dunaföldvárdombóvári főút 61. sz. dunafbldvárdombóvári főút 61.sz. dunafbldvárdombóvári főút Öt kisebb korszerűsítés 0,0-14,1 14,1 km hosszban 78-99 21,9 km hosszban 60-94,5 34,5 km hosszban 0-28,2 28,2 km hosszban 10,5 km hosszban 45,3-60,7 15,4 km hosszban 45,3-60,7 15,4 km hosszban 29 -34,3 5,3 km hosszban 0 - 2,3 2,3 km hosszban 22,4 km hosszban Összesen 181,9 km korszerűsítés valósult meg a megyében, a két időszak alatt, aminek az állandó burkolatú kiépítésen kívül, nagy jelentősége volt az, hogy a járási székhelyeket összekötő úthálózat megvalósulhatott. Hídépítések A második világháborúban elpusztított hidak újjáépítése a KPM Híd Osztályának jó szervezése mellett igen gyors ütemben ment végbe. A Dunaföldváron és Baján hiányzó hidak helyett, Kalocsa és Gerjen között is pontonhíd épült, ezek szolgálták a forgalmat a két híd forgalomba helyezéséig. Még a hároméves terv során indult meg a bajai közös vasúti és közúti Duna-híd újjáépítése. A korábbitól eltérő elrendezéssel, a négy nagy nyílást áthidaló rész folytatólagos, alsópályás acél, rácsos gerendahíddal épült 1950-ben. Az átépítés tervezője Dr. Korányi Imre műegyetemi professzor volt. A dunafoldvári híd újjáépítését az ÁMTI (Állami Mélyépítési Tervező Intézet) tervezte, dr. Sávoly Pál vezetésével. Lényeges változás volt a korábbi főtartók magasságának csökkentése és a rombikus rácsozás alkalmazása. A dunafoldvári híd újjáépítése, az eredeti elrendezéssel, 1950-51-ben történt meg. Mindkét hídon megindult a vasúti és közúti forgalom. A Duna-hidakon kívül, a főhálózati utakon négy híd épült újjá, 249,5 fm, az alsórendűeken kettő, 81,6 fm pályahosszal. A 20 m nyílásnál kisebb hidak közül 17 helyreállítása vagy újjáépítése történt meg 1968-ig. Házilagos útfenntartás A kirendeltségek, majd a Pécsi Közúti Igazgatóság szervezeteiben nyolc szakasztechnikus működött a megyében. Az útmesteri telepek fejlesztésére 1966-68 között 10,1 millió forint került felhasználásra, műhelyek, raktárak, irodák épültek. Nagydorog és Szakály-Hőgyész állomások mellett aszfaltkeverő telepek létesültek. Részben házilagos, részben vállalati kivitelben zárórétegek, szélesítések építése fejlesztette a hálózatot. Ezalatt rendszeresen, tervszerűen folyt a burkolatok fenntartása, kezdetben száraz anyaggal, majd bitumenes keverékkel, bitumenes zárórétegekkel, fenntartási hengerlésekkel. Az útőri munkák közül a föld és víztelenítési, fásítási munkák úttartozékok készítése és fenntartás. A makadámpályák portalanítása 1954-ben indult meg és 1968-ban fejeződött be. Ez kezdetben porolajjal, majd fűtőolajjal, FB jelű folyékony és HB-0 jelű hígított bitumennel történt. Együttműködés a kivitelező vállalatokkal Az új utak építésénél, a korszerűsítési, bekötőút-építési és a vállalati fenntartási munkáknál az országos hatáskörű Aszfaltútépítő, Betonútépítő és a Hídépítő Vállalatok, a területi vállalatok közül a Pécsi és Kaposvári Útfenntartó, majd a Pécsi és Kaposvári Közúti Üzemi illetve Közúti Építő Vállalatok működtek közre, szerződéses viszonyban az útügyi hatóságokkal. A vállalatok mérnökeinek és munkásainak becsületes, jó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Tolna megye közúti hálózata, országos színvonalúvá fejlődött a második világháború óta eltelt 24 év alatt, 1968-ig, amikor az úthálózat 293,8 km főhálózati és 811,4 km alsóbbrendű útból tevődött össze, összesen 1105,2 km hosszal. A második világháború óta, az igazgatóság megszervezéséig az országos közúthálózat gondját viselő és a hálózatot fejlesztő mérnökök, műszakiak útmesterek neveit kell feljegyezni a krónikában: Benedek László, 40