Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - I. A kelták és rómaiak közlekedése

I. A KELTÁK ÉS A RÓMAIAK KÖZLEKEDÉSE A mai Tolna megye, területének nagyobb részén, igen jó életfeltételeket nyújtott a történelem előtti idők emberének. A számos vízfolyás, elsősorban a Duna partjai, mind alkalmasak voltak a letelepedésre. A Hegyhát erdőségei, a vízfolyások, a mocsaras területek minden évszakban megfeleltek a vadászatnak és a halászatnak. A lankásdombos területek és a fátlan Mezőföld az állattenyésztést és a földművelést tették lehetővé. A kelták Az itt élt népek közül, a kelták fejlett civilizációjáról tanúskodnak a megye területén feltalált leletek. Már városi jellegű településeik is voltak, ahol iparcikkeket készítettek, ezeket kereskedelem útján értékesítették. Regöly környékén pénzverőjük volt, ahol még Fülöp-féle macedón pénzeket is hamisítottak. A pénz használata tette lehetővé a távoli területekkel kialakult kereskedelmüket. Az áruk szállítására nem csak emberi erőt és málhás állatokat használtak, kocsikkal is szállítottak. Ez tette szükségessé járható csapások kialakítását, főképpen a fás területeken. Nagyobb távolságra vízi szállítást is igénybe vettek, elsősorban a Dunán, így kapcsolatuk volt görög, macedón és etruszk területekkel. Lehet, hogy a Kapóson is hajóztak, erről egy Kurd melletti lelet tanúskodik. Eszerint oda egy Felső-Olaszországból származó hajórakomány érkezett. Kocsiút vezetett Erdélyből, a Maros mentén, a Körösök torkolatánál érte el a Tiszát, majd Baja irányában haladva, az útvonal Bátánál és Dunaújvárosnál keresztezte a Dunát. Tolna területén számos településük volt, ezek egy részén alakultak ki a későbbi római erődök és városok. A kelták Tolnába fegyveres hódítással kerültek, ie. 560 körül. Hatalmuknak a rómaiak vetettek véget egy ie. II. században megindult és iu. 8-ban befejeződött háborúskodással. A római úthálózat A kelták 400 év alatt kifejlesztett civilizációja, az értékes dunántúli települések, az itt kialakult ipar és mezőgazdálkodás lehetett az egyik vonzóerő, ami a rómaiakat a Dunántúl meghódítására ösztönözte. Az itt megmaradt kelták, a római hódítás után is folytathatták értékes mesterségeiket. A római hódításokat a rendkívül jól megszervezett hadsereg, a légiók katonai fölénye tette lehetővé. A hadjáratokat nyomban követte a légiók mozgását, az utánpótlás szállítását szolgáló utak építése, amiből a nagyszerű római úthálózat alakult ki. Az utakat a katonai műszaki alakulatok, békeidőkben maguk a légiók építették. Külön szervezet volt a hídépítők, a pontifexek alakulata. A meghódított Pannóniában három, nyugat-keleti irányú főutat építettek ki. Délen a Száva középső szakaszát az Emona-Siscia-Mursa útvonal, a Dráva völgyét közelítette meg a Poetovio-Mursa irányú út. Északon és keleten a Duna jobb partját követte a Vindobona-Aquincum-Mursa-Sigidinum főút. Ez a birodalom határán vezető „limes út", mely Tolna területén a legfontosabb hadi út volt, és maradt a történelem folyamán. Tolna a Valéria tartomány része lett, ez a Duna és Dráva közé terjedő területen volt. A hadsereg elhelyezésére táborokat - castrumokat építettek. Az ezekben elhelyzett légiók pacifikálták a környezetet, és védték a limest a Duna-Tisza közén élő „barbárok" betörései ellen. A táborokon kívül, a part és a dunai kikötők védelmére erődöket is építettek, ezek fényjelzésekkel érintkeztek egymással. A római úthálózatra vonatkozó adatokat, a fennmaradt útikönyvek, az itinerariumok tartalmazzák. Antoninus Itinerariuma a limes út mentén Altianae (Bán), Altinum (Mohács), Lugione (Dunaszekcső), Ad Statuas (Várdomb), Alisca (Szekszárd), Alta Ripa (Tolna), Lusino (Kömlőd), Annamatia (Baracs) és Intercisa (Pentele) erődöket sorolja fel. Erődök voltak a Duna bal partján is, Dunaszekcsővel és Kömlőddel szemben. A megye területén, a Dunától távolabbi helyeken is voltak erődeik, Hetény, Leperdpuszta és Értény környezetében. Az egyes erődök és városok közti távolságokat az itineratiumok mérföldekben adták meg. Egy MP=1000 passus, kettős lépés=1480 m volt.Használták a hosszak mérésére a stádiumot is, ez 1,8 km-t tett ki. A limes út „szelvényezése" déli irányban, Aquincumnál kezdődött, a mérföldeket 2,4-2,5 m magas, kör keresztmetszetű, az út mellé felállított mérföldkövekkel, - lapis miliarius -jelezték. A köveken a kezdőponttól mért távolságot vésték be, emellett esetenként, az út építésére vagy felújítására vonatkozó adatokat. Tolnában 12 ilyen kő maradt fenn a limes út mentén. Ezek közül Baracsnál, a római castrumon átvezető úton „AB AQ MP LV" feliratú követ találtak. Egy Paksnál kiásott kő „AB AQ MP LXXIII", egy Faddnál talált kő „AB AQ MP LXXXVI", egy Tolna és Szekszárd közötti kő XCVII feliratú volt. Végül Eszéknél (Mursa) a CLX feliratú követ találták. (Óbuda és a Dráva közötti távolság 238 km). A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban őrzött, 1887-ben Faddtól délre, a cseri legelőn feltalált római mérföldkő. Felirata szerint Caius Valeríus Maximinus császár idejében, 236 körül állítottakfel, Aquineumtól LXXXVI mérföld távolságra. A Múzeum felvétele. 5