Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - VIII. A közúti igazgatóság életrehívása, a jelenlegi úthálózat

VIII. A KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG ÉLETRE HÍVÁSA, A JELENLEGI KÖZÚTHÁLÓZAT A Közúti Igazgatóságok szervezésekor, 1958. január 1­én 12 megyeszékhelyen kerültek vissza az állami útháló­zat fenntartási és igazgatási feladatai, e munkák személyi állománya és felszerelése, a hatósági feladatokat ellátó igazgatósági szervezetbe. Csak a fokozódó gépesítés, a brigádok szervezése, a bitumenes technológiák általános bevezetése tudott lépést tartani, a rohamosan fejlődő for­galom igényeivel. Szükségessé vált ezek mellett, szoro­sabb együttműködés a megyei tanácsokkal, a helyi igé­nyek jobb kielégítése érdekében. Hét megyében, még közúti kirendeltségek látták el az utakkal kapcsolatos feladatokat, ami jelentősen növelte az adminisztrációt és nehezítette a központi intézkedések gyors végrehajtását. Ez tette szükségessé Közúti Igazgató­ságok szervezését a hátralevő hét megyeszékhelyen. Ez több lépésben történt meg, Szekszárdon 1968. február 1­én kezdte meg működését a Közúti Igazgatóság, a közle­kedés- és postaügyi miniszter 850.594/1968. sz. rendelete alapján. Az új igazgatóság szervezete Feladatait a Pécsi Közúti Igazgatóság Szekszárdi Közúti Kirendeltségétől vette át, munkáját a már koráb­ban megkezdett beruházással megépült új székházban folytatta. A szervezéskor az épület befejezése után alakult meg a fenntartási, központi műszaki és pénzügyi osztá­lyok. Az igazgatóság kezelésébe 1105 km-es úthálózat került, ebből 425 km állandó burkolatú, 460 km portalanított makadám, 117 km vizes makadám és 103 km kiépítetlen földút volt. Ehhez az induló létszám 237 fizikai, 52 nem fizikai, összesen 289 dolgozó. Célkitűzések Az új igazgatóság célkitűzései: az úthálózat keskeny, forgalomveszélyes burkolatainak kiszélesítése, a meglevő gyenge, nem teherbíró burkolatok erősítése, a forgalom­technikai színvonal növelése, elsősorban a jelzőtábla­rendszer fejlesztésével, az utak egyes szűk keresztmetsze­teinek megszüntetése, kapaszkodósávok építése a nagyobb emelkedésű útszakaszokon, a szűk pályaszéles­ségű hidak kiszélesítése. Ezek mellett, természetesen és sürgősséggel, a dolgo­zók élet- és munkakörülményeinek javítása és a balesetek elleni védekezés fejlesztése. Telepfejlesztések A célkitűzések teljesítése érdekében, elsősorban a korábbi útfenntartási telepek és a központi telep fejleszté­sét kellett beindítani, illetve a már megkezdett építéseket kellett befejezni. Szekszárdon komplex telep épült, köz­ponti gépműhellyel, szociális és irodaépülettel, laborató­riummal. Itt épült meg a központi festő- és asztalos­műhely, valamint a szekszárdi útmesterség telepe közös telken, közös közművesítéssel. Tamásiban gépszín és iro­daépület, Pakson műhely, raktár, szociális épület, Nagy­dorogon és Szekszárdon keverőtelep épült. Ezekre a fej­lesztésekre az igazgatóság összesen 39,54 millió forintot használt fel 1966 és 1981 között, részben házilagos kivite­lezéssel. Ennek keretében épült ki a szolgálati URH-tele­fonhálózat. Az új és kibővített üzemi telepek, a nagyobb kapacitású keverőtelepek tették lehetővé a tervszerű megelőző karbantartás megszervezését és általános beve­zetését az utakon és a műhelyekben. Az igazgatóság szervezetének kialakítása A korábbi szakasztechnikusi szervezetet először útmesterségekké fejlesztették ki: Szekszárd, Bonyhád, Tamási és Paks telephelyekkel. Ezek 1968-tól 1973-ig végezték az útfenntartási munkákat. Az igazgatóság egyre növekvő feladatai a központi szervezet kibővítését is szükségessé tették. Jelenleg fenn­tartási, építési, gépészeti, jogi-, és igazgatási, hatósági és közgazdasági osztályok, ezeken belül hatósági, igazgatási, munkaügyi, pénzügyi és forgalomtechnikai csoportok működnek. Üzemmérnökségek A tervszerű útfenntartás általános bevezetését az üzemmérnökségek szervezése tette lehetővé. 1973-ban három üzemmérnökség kezdte meg a munkáját Szek­szárdon, Pakson és Tamásiban, 380, 357 és 368 km-es úthálózattal. Szervezésük nagy előnye, hogy a fenntartási munkákat folyamatosan végezhetik, az előforduló hibá­kat gyorsabban, önállóbban szüntethetik meg, egysze­rűbb ügyvitellel. Az üzemmérnök, egy helyettes, a gazdálkodási előadó és raktáros segítségével vezeti a területén szükségessé váló összes munkákat. A területi brigádokat két művezető irányítja: az üzemmérnökség gépeinek üzemben tartója a főgépész. A művezetők 3-3, nyolcfős brigáddal végzik el az útjaik munkáit. A brigádok anyag- és személyszállítá­sát egy-egy gépkocsi végzi, ez szállítja a munkásokat naponta a munkahelyekre és lakásukra vissza. A tmk-jel­legű munkákat és a műtárgyak fenntartását egy-egy bri­gád, 4-4 pedig a további munkákat, ezek közt a forgalom­technikai és útesztétikai feladatokat látja el. A fenntartási munkák aszfaltkeverék- és betonanyagát a Szakály-Hőgyész állomás mellé épített C25 jelű aszfalt­keverő berendezés, a Nagydorog állomásnál működő betonkeverő telep és a szekszárdi, 300 kg-os bitumene­mulziós keverőgép szolgáltatják. A központi telepen berendezett laboratórium felszereltsége az alábbi vizsgá­latokat teszi jelenleg lehetővé: aszfaltkeverékek bitumen, ásványi és töltőanyag %-ának, a házilag készített aszfaltke­verékek hígított bitumen és víztartalmának megállapítása. A zúzalékféleségek szemalak és szemszerkezet vizsgá­lata, az ásványi anyagok iszap tartalmának mérése. Behaj­lásmérések tárcsás behajlásmérővel. A korszerűsítések, burkolaterősítések és kisebb hídépí­tések terveit az építési osztály dolgozói készítik. Az úthálózaton jelentkező kiemelt, nagyobb felszerelt­séget igénylő munkákat, az üzemmérnökségekhez beosz­tott munkások és gépek összevonásával végezteti a fenn­tartási osztály. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom