Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - VII. 1900-tól a közúti igazgatóság megszervezéséig

kerültek. A megye területén a kirendeltségek és az igazgatóságok működésének ideje alatt, négy szakasztechnikusi körzet látta el az útfenntartási munkákat, Szekszárd, Tamási, Paks, Tolna, Gyönk, Pincehely, Kurd és Bonyhád székhelyekkel, ahol fenntartási telepek szolgálták ki a munkákat. Az utak víztelenítése A megye talaj és domborzati viszonyai különleges nehézségeket támasztottak a fenntartás számára. A laza lösz talaj és a fenntartás során újra-újra kiemelt „szabvány" árkok, melyekben a csapadékvizek elvezetése tervszerűen nem volt biztosítva, ismételten visszatérő iszapelöntéseket okoztak. Növelte ezt a feliszapolódott árkok kiemelése során, az árkok kívülre dobott földanyagból kialakult álbevágások keletkezése, ami a koncentrált vízátfolyások és iszapolások újabb okozója lett. A megoldás az volt, hogy 1945-től kezdődően több száz új áteresztőt kellett építeni és az ezeken átfolyó víz továbbvezetéséről gondoskodni kellett. Ezzel az iszap elöntések balesetveszélyei lényegesen csökkentek. Hóvédő erdősávok A megye domborzati viszonyai és az ezekhez igazodóan, sok irányváltoztatással, bevágásokkal kialakult úthálózat, megnehezítette a keletkezett hófúvások elleni védekezést. Megelőző védekezés a hófúvásokkal szemben 1952 előtt egyáltalában nem volt, csak azután épült néhány rövid szakaszon hóvédő földmű. A sok helyen keletkező hófúvásokat ingyenes közerő távolította el. A frissen lehullott hórétegeket fa hóekék és tehergépkocsikra szerelt vas hóekék terelték le az utakról. Járásonként 8-10 fa hóeke állt rendelkezésre, ezeket kezdetben állatok, majd traktorok vontatták. Ezek már a havazás megindulásakor útba indíthatóak voltak. Az utak járhatóvá tétele minden havazás-periódus alkalmából hősi erőfeszítést kívánt meg az útőrök, útmesterek és gépkocsivezetéstől, 24-28 órás szolgálatban állást is esetenként. A nagy erőfeszítések dacára is, gyakran 6-8 napba is beletellett az utak felszabadítása. A közmunkát, néha több száz ember, elsősorban a falvak lakossága szolgáltatta. Az elért eredményekkel arányban nem álló erőfeszítés a műszaki vezetést arról győzte meg, hogy a megelőző védekezést kell és lehet eredményesen alkalmazni. A Tolna megyei országosan rendkívüli hóviszonyok, a téli uralkodó szélirány, az utak hossz-szelvény viszonyai, a védekezésre felhasználható növényállomány rendelkezésre állása, az országban élenjáró módon, a hóvédő erdősávok telepítését tette kézenfekvővé. Az általános helyzet és az egyes makacsul visszatérő, forgalmat bénító hófúvásos útszakaszok részletes és gondos tanulmányozása után indult meg Tolna megyében is a közúti hófogó erdősávok telepítése, amit egyébként minisztertanácsi határozatok írtak elő. 1953 és 1970 között, 54 szakaszon, összesen 50,6 km hosszban telepítettek erdősávot a főutak és az összekötő utak mentén 10-18 m széleséggel, a talajviszonyoknakmegfelelő növényzettel. A telepítések jó eredményeit az időközben eltelt 20-30 esztendő tökéletesen igazolta. A telepítések ütemét, a túl szigorúan értelmezett földvédelem sajnos országosan lefékezte. Annak ellenére, hogy a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem professzorának, dr. Gál Jánosnak több éves megfigyelései és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem professzorának, dr. Kölös Gábornak, a különböző hófogó erdősávok környezetében végzett vizsgálatai, egyértelműen bizonyították, hogy az ilyen erdősávok környezetvédő hatásúak. Éppen a deflá• Db. személygépkocsi 1955 1960 1965 1970 1975 1980 Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik számának alakulása Budapesten, vidéken és Tolnában. Az Országos Statisztikai Évkönyv alapján. 38