Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - VII. 1900-tól a közúti igazgatóság megszervezéséig

A közúti szervezet a második világháború kezdetén Az ÁÉH létszáma 1 műszaki tanácsos, hivatalfőnök 6 kir. mérnök, 1 műszaki tiszt, 2 irodatiszt, 2 állami útmester, 5 törvényhatósági útbiztos, 2 hengergépész és 232 útőrből tevődött össze. A szervezetben dolgozó műszakiak és munkások műszaki fejlődése lépést tartott a közutakon alkalmazásba került új technológiákkal. Az útmesterek és útbiztosok számára továbbképző tanfolyamok adtak erre lehetőséget az 1928-32. és az 1939-44. években. A korábbi „útkaparók" nagy része értékes szakemberré fejlődött, megtanulták a beton és bitumenes technológiákat, munkafelügyelői és vezetői feladatokat láttak el a hivatal házilagos munkáinál. A jól karbantartott úthálózat a második világháború elejére már fejlettebb burkolat-összetételű volt, 21 km kő, 6 km beton, 7 km aszfalt, 1 km cementmakadám, 1 km aszfaltszőnyeg, 845 km vizes makadám és 83 km kiépítetlen földútból állott. A két világháború között és a második világháború alatt, az úthálózat kiépítésében és fenntartásában közreműködött műszakiak: Fehér György, Filló György, Iványi György, Kovács László, Körösi Károly, Lakos Adolf, Madarász József, Merényi Pál, Nagy Sándor, Orbay Rezső, Tóth Gyula, Vaszari Imre, Vámosi István és Varga Béla. Háborús károk az úthálózaton A megindult második világháború hatására leállottak az építési munkák, az útfenntartás, a munkaerő és anyaghiány, valamint a szállítóeszközök hiánya miatt alig működött. Harci események nélkül is romlani kezdtek az útállapotok. A légi bombázások és a belövések miatt jelentős károk keletkeztek az útburkolatokban és az úttartozékokban. A fokozott katonai forgalom a páncélosok megjelenése az utakon a 6,52,54, és 63. sz. főutak burkolataiban súlyos károkat okozott. A megyében az értelmetlen felrobbantások miatt 27 híd pusztult el, 1165 fm pályahosszal. A legsúlyosabb kár az 560 m hosszú dunaföldvári és 400 m hosszú bajai hidak barbár tönkretétele volt. A keletkezett károk értéke a két Duna-híddal együtt 11 millió, még nem devalválódott pengőre volt becsülhető. A forgalom újraindulása a felszabadulás után A megye területének nagy része még 1944 novemberében szabadult fel. A megyeszékhely felszabadulása utáni napokban, az ÁÉH szervezete megkezdte a légi bombázások és a tüzérségi lövedékek által okozott gödrök betömését az utakon, az utak járhatóvá tételét. Az elpusztult, vagy megsérült hidak ideiglenes javításával, ahol szükséges volt fahidak építésével lehetett biztosítani a forgalmat a Sió, Sárvíz és Kapós folyókon keresztül. A Dunán a Vörös Hadsereg alakulatai Dunaföldvárnál és Bajánál pontonhidakat építettek. így 1945 második felében a közlekedés megindulhatott a megye útjain. A kőbányák termelése és a vasúti szállítás lehetősége 1946-ban újra megindult, meg lehetett kezdeni az utak rendszeres karbantartását, az építési tevékenység is megindulhatott. A hároméves tervben, 1949-ben épült ki a 61. sz. főút Nagykónyi és Kocsola közti 10,2 km hosszú szakasz, 36 makadám burkolattal, és a szekszárd-székesfehérvári út Szedres-nagydorogi szakasza. Mindkettő lényeges összeköttetést hozott létre a kiépített hálózaton, már korszerű vonalvezetéssel. Ekkor épült meg az első tsz-út a megye területén, Bonyhád község területén. A törvényhatósági utak államosítása A második világháborút követő nehéz feladatok, az új gazdasági célok és követelmények nyilvánvalóvá tették, hogy az előző évtizedekből átöröklődött önkormányzati szervek, elsősorban a megyék törvényhatóságai már nem képesek helytállni az új követelményekkel szemben, eljárási módjuk lassú, nehézkes volt. így aztán a gondjukra bízott úthálózat rohamosan pusztulni kezdett, válságos helyzet alakult ki a közúti közlekedésben. Ezért, a 6900/1948. Korm. sz. rendelet a törvényhatósági utak öt év alatti állami kezelésbe vételét írta elő. Nem kerültek állami kezelésbe a városi és községi utcák és a kiépítetlen megyei utak. Az átvételt aztán meg kellett gyorsítani. Tolna megyében 1950. január 1-i időponttal történt meg az államosítás, megszűntek a törvényhatósági utak, az országos hálózat állami kezelésbe került, 1058,7 km hosszal, 395,4 km fő közlekedési és 663,3 km alsóbbrendű út, ebből még 114,2 km kiépítetlen. Talán érdekes, hogy kiépítetlen fő közlekedési útszakasz is fordult elő. 1950. június 19-én megszűnt a Szekszárdi Államépítészeti Hivatal működése. Az állami és tanácsi utak hatósági és építtetői feladatait a Tolna megyei Tanács V. B. újonnan megszervezett LX. Közlekedési Osztálya vette át. A megyék úthálózatainak fenntartási munkáira Útfenntartó Vállalatokat hozott létre a kormányzat, 19 ilyen kezdte meg működését, egy Szekszárdon is. 1950. január 1-én a volt ÁÉH személyzetének egy részét ehhez a vállalathoz és a megyei tanács IX. Közlekedési Osztályához helyezték át. Az útügyi szervezetek további alakulása Az államosítás után eltelt több év tapasztalata az volt, hogy az országos úthálózat tanácsi kezelésbe adása nem szolgálta az egységes országos érdekeket, mert a tanácsok helyenként nem fordítottak kellő figyelmet más nehéz gondjaik mellett - az úthálózatra. Az is előfordult más megyékben, hogy az utakra rendelkezésre bocsátott hitelkereteket más feladatokra fordították. Ezért 1954. április 1-től kezdődően a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium a IX. Út-híd Főosztályának irányítása alatt KPM Közúti Kirendeltségeket szervezett és ezek vették át az állami úthálózat hatósági, építtetői és fenntartási feladatait; 12 ilyen kirendeltség állott fel. Ugyanakkor az Útfenntartó Vállalatok megszűntek, munkakörüket az egyidejűleg szervezett Közúti Üzemi Vállalatok vették át. Tolna megye állami útjainak ügyeit a pécsi és a kaposvári KPM kirendeltségek intézték. A két kirendeltség működési határa a Kapós folyó volt. A pécsi 767, a kaposvári 339 km Tolna megyei úthálózat gondozását látta el. 1958. január 1-től a KPM a korábbi kirendeltségi helyeken 12 Közúti Igazgatóságot szervezett, majd 1961. január 1-től kezdve csak a pécsi igazgatóság intézte a Tolna megyei úthálózat ügyeit a Szekszárdon felállított kirendeltsége útján. A Közúti Üzemi Vállalatok, mint Közúti Építő Vállalatok, a Közlekedésépítési Tröszt keretébe