Székesfehérvár útjai és hídjai (Székesfehérvár, 1997): Juhászné Viniczai Ágnes
Székesfehérvár útjai és hídjai a reformkortól a kiegyezésig (1810-1867)
Székesfehérvár útjai és hidjai a reformkortól a kiegyezésig (1810-1867) A reformkortól kezdve a korábbi német szellemű város fokozatosan magyarosodott. A reformkori változások tükröződése az építészetben a barokkot felváltó klasszicizmus. Az első" klasszicista épületek, a megyeháza és a Schmidegg grófok háza (ma Magyar Király Szálló). 12 " Országos rendelkezések az úthálózat fejlesztésére 1821-ben helytartótanácsi rendeletben az uralkodó úgy intézkedett, hogy „az újonnan csinált nagyobb utakról, vagy javításáról előre tervet kell csinálni és felterjeszteni". 121 A reformkor 1844. évi IX. törvénye megszavazta a közmunkát és szabályozta felhasználásának módját, de Széchényi korában a közmunkával történő építés és fenntartás az évszázados mulasztásokat nem tudta pótolni. Az utak építése csak lassan haladt. 122 Az utak osztályozását 1848-ban állapította meg törvény először. 12 db I. rendű főposta utat, 27 db II. rendű mellék posta utat, 56 db III. rendű kereskedelmi utat határozott meg. Ezeknek az utaknak még a kiépítettként feltüntetett szakaszai is alap nélküli kavicsolt utak voltak, de még a főposta utaknak is alig több mint a fele volt kavicsolva. Még a legnagyobb jelentőségű Buda - Bécs közötti út sem volt árokkal ellátva, és hidak helyett „útteknőkön át" folyt a közlekedés. Széchényi útprogramjában az I. rendű utak közül a buda - grazi (mai 8. sz. út Veszprém felé) és a buda - fiumei út haladt át (a mai Széchenyi - Csíkvári - Batthyány úton ) Székesfehérváron. A II. rendűek közül a győr - szekszárdi (mai 81. és 63. sz. utak) és a Székesfehérvár - iharos herényi út (mai 811. sz.) érintette a várost. m A szabadságharc leverése után is folytatódott az úthálózat reformkorban megkezdett fejlesztése. Az abszolutizmus a legfontosabb utakat 1850-ben állami kezelésbe vette (890 mérföldet, azaz 6750 km-t) és új útosztályokat határozott meg. m 1. A legfontosabb utak az állami utak vagy „álladalmi közutak", melyeket az állam költségén építettek és tartottak fenn. 2. Az utak második osztályába az országos utak tartoztak, melyek nem az összbirodalom, hanem az ország érdekeit szolgálták. Építésükről és fenntartásukról a vármegyék az országos közmunkából és annak váltságárából gondoskodtak. 3. A községi utak több község egymással való összekötésére szolgáltak. Ezeket a községek községi közmunkával építették és tartották fenn. Az 1850-ben megállapított állami és országos úthálózatot csak 1854. év közepén hirdették ki, így addig az országos közmunkát nagyobbrészt állami utakra fordították. I22 1851. február 14-én közmunka rendelet már kiterjedt a nemesekre is és lehetőséget adott pénzzel való megváltásra is. m Az átszervezés új és jelentős rendelkezése volt, hogy az állami utak fenntartására később útmestereket és útkaparókat állított. Ezzel vette kezdetét hazánkban a közutak rendszeres fenntartása. Az utak építésére országos útalapot hoztak létre, melynek bevételei az országos közmunkaváltságból, vámokból bírságokból adódtak. 122 Az abszolutizmus politikai és gazdasági szempontból az elnyomás eszköze volt, de ebben az időszakban az elmaradott úthálózat jelentősen fejlődött. A kiépített utak hossza országosan 4.142 km-ről 12.700 km-re emelkedett. 1849—67-ig évente átlagosan 475 km-t építettek. m 1856-ban az állami utak kezelése a magyar királyi helytartótanács alá került. A város út-híd fenntartása Az utak minőségére a megye és a lakosok ebben az időszakban is többször tettek panaszt, de a helyreállításra a helytartótanács is utasította a várost. A város út-híd fenntartása igen sokba került. A gazdasági üléseken ezért többször foglalkoztak az út-híd fenntartások költségeivel, az útjavítások módjaival. 1813-ban gr. Zichy Ferenc királyi biztos sürgette, hogy a Palotai utat javítsák. I24 1816-ban a megye panaszt tett a város ellen a helytartótanácsnál a járhatatlan utak miatt, megkérdezve, hogy a város az útvámból befolyó „nevezetes summát" mire fordítja. 125 E levél hatására a gazdasági ülésen a költségek kímélésével foglalkoztak. Ettől kezdve az utakon nem napszámbérért, hanem „áltáljában" leendő bérfizetés mellett dolgoztattak. m A megyei közgyűlés 1817-ben is panaszt tett a Seregélyesi, a Zámolyi és Égett városi utakra. I27 A helytartótanács 1831-ben utasította a várost, hogy „a budai, a palotai és lepsényi utat a város csináltassa meg. Ha nincs pénze, kérjen engedélyt a Kamarától, hogy kölcsönt vehessen fel". 128 1834-ben a pénztárban nem volt elég pénz, így az utak „csináltatását" leállították egy időre. 12 ' 1839ben a Tolnai utca lakói, 1843-ban a Szömörce, Tobak és Sár utca lakói kérték járhatatlan utcájuk javítását. i:, ° Az útépítések, javítások módja, az első alapozott útszakasz A XIX. század elején az útjavításokat, építéseket „követs" vagy murva útra való terítésével végezték, alapozás és tömörítés nélkül. A kövecses földet előtte drót rostéllyal rostálták meg. 131 Útjavítási tervet és „arányzatot" (költségvetést) először 1827-ben a lovasberényi útjavításánál készítettek (az 1821. évi helytartótanácsi rendeletnek megfelelően) 132 Az első alapozott útszakasz próbaként 1840-ben készült. A gazdasági ülés javasolta, hogy „az utak javítását úgy kellene megoldani, hogy az út közepét illő szélességben, fél lábnyi mélységben kiásnák. Az üreget darabos kövekkel töltenék meg, arra hordanák a közönséges murvát, mert így az út állandó lenne". A város ebből a Budai országúton a Fejérképi hídig (Budai út - Seregélyesi út csomópontban lévő Aszalvölgyi árok híd) „próbát javíttatott". m 1846-ban Kállinger István mérnök tervezetet készített az Égett városi (mai Palotai) utca kikövezésére, vagy „Mac Ádám" rendszere szerint készítendő burkolatra. A tanács az utóbbi mellett döntött. 134 1818-ban kialkudott bérek mellett javították a Budai, az Égett városi és a Móri utat. Az útjavításokra kijelölt tanácstagok felügyeltek, akik választópolgárokat is maguk mellé vettek. m 30
