Székesfehérvár útjai és hídjai (Székesfehérvár, 1997): Juhászné Viniczai Ágnes

A barokk Székesfehérvár útjai és hídjai (1711-1810)

A BAROKK SZÉKESFEHÉRVÁR UTJAI ES HIDJAI A bécsi udvari kamara és a helytartótanács utasításai A bécsi udvari kamara mellett az 1723-ban III. Károly király által szervezett helytartótanács is különösen sokat foglalkozott Székesfehérvár útjai és hídjaival. A bécsi udvari kamara 1716-ban elrendelte, a következő két évben pedig sürgette a mocsarak feletti hidak haladéktalan helyreállítását, javítását.

fih 1738-ban a helytartótanács katonai okokból rendeli el haladéktalanul a hidak javítását.

67 A helytartótanács 1778-ban és 1794-ben is írt a városnak a katonai szállítások és felvonulás elősegítése érdekében. A tanács mindkét esetben meghagyta a főútbiztosnak, hogy az utak, hidak, töltések állapotát újból vizsgálja meg és ahol kell, javíttassa meg.

68 1799. évi királyi parancs: Az utakat, töltéseket, hidakat hozzák rendbe az olvadás után, hogy a katonaság számára természetbenieket lehessen szállítani.

69 Az 1760-as évektől a magistratus évente a helytartótanácshoz terjesztette fel az utak hidak javításának táblázatát. Ha ez nem érkezett meg idejében, a felsőbb hatóság azonnal sürgette, (pl. 1771-ben)

70 A város első útbiztosát (Parraghy Jánost) 1743-ban nevezték ki az utak, hidak fenntartására, a városi építkezések felügyelésére,

71 jóval Mária Terézia erre vonatkozó rendelete előtt. Az út-hídjavítások költsége, hitelek felvétele 1724-ben a város a hidak fenntartási költségét 500 forintra becsülte. Az 1724. évi számadás szerint a hidak karbantartására végül 400 forintot fordítottak.

72 Ez az összeg igen jelentős, a város teljes egyévi bevételének 1/10-e volt ! 1725-ben a tanács segélyt kért a kamarától, mert a helytartótanács által elrendelt hídjavítást nem tudja egyedül kifizetni.

73 Az 1730. évi hídjavítási költségek 994 forintot tettek ki.

74 Ekkorra a város bevételei is nőttek, de a hidakra fordított kiadás ekkor is megközelíti a teljes bevétel tizedét ! A megye 1735. évi határozata szerint a város évente 200 forintot kapott az utak fenntartására, ezt az összeget azonban gyakran túllépték.

74 1752-ben egyedül a palotai külvárosi utak javítása 1000 forintba került.

75 1755-ben két tanácsos (Kreskay János és Korherr Kristóf) Bécsben járt a megyei út és hídjavításra szánt pénz emelése miatt.

76 Az út hídjavítások költségének fedezésére a város többször kényszerült kamarai engedéllyel hitel felvételére. 1795-ben a város 1000 forintot vett fel az Yblacker örökösöktől a hidak (pl. a Király híd) javíttatására/

16 1806-1809-ben különösen igénybe voltak véve az utak és hidak a sok átvonuló katona miatt. 1806-ban ezt a sok eső is nehezítette és a javítás olyan sokba került, hogy a városi pénztárból már nem tudták fedezni. A városnak 5% kamat mellett 4000 forint kölcsönt kellett felvennie.

71 Közmunka, útadó, útvám 1743-tól tudjuk írások alapján, hogy a városi polgároknak és lakosoknak közmunkát kellett teljesíteni a házaik sorrendjében.

74 1755-ben a Hosszú híd javításához minden igásállattal rendelkező polgárnak és lakosnak ötször kellett fordulnia, ill. kinek állata nem volt, három nap in natura dolgozott.'* (A Hosszú hidat ekkor említik először a források, mely a város felett a Gaja vizén volt a Palotai út átvezetésére.) 1756-tól minden polgártól és lakótól útadót is szedtek.

77 1754-től a városon áthaladók útvámot fizettek, szekerenként 2 dénárt. A város a vámszedés bevezetése után eltekintett a megye évi 200 forint hozzájárulásától.

78 Az útjavítások módjai és eszközei 1729-ben a Zámolyi utat még haraszttal (fával) javították, amit a lakóknak kellett hozni.

79 Később (1807) két oldalról felarkoltatták és a kikerülő földdel töltették fel az utat.

S(l A javításoknál az utakat murvával, sóderral vagy köveccsel hordták meg, alapozás nélkül (1763,1820).

<SI Lovakkal vagy ökrökkel halmokba hordták az anyagot az út két oldalán és kézi munkások terítették azt el a javítandó helyeken. 1763-ban a sódert a Kuruc-halomtól és a Farkas veremtől hordták."

1 Az útjavítások eszköze ebben az időszakban a taliga, valamint az útjavításhoz szükséges anyagok szállításához az ökrök. 1765-ben négy taligát vett a város, amivel egész évben az útjavításoknál dolgozlak. 1776-ban három ökröt vásároltak, 1780-ban már 10 ökre volt a városnak, 1794-ben kamarai engedéllyel 12 ökröt vásároltak útjavítási célokra.

82 1800-ban a városi ökröket a magyar kamara utasítására a királyi utak építésére rendelték ki. A szükséges fuvarokra még készpénzért sem lehetett fuvart kapni, ezért újabb ökröket akartak vásárolni. 1809-ben a gazdasági ülésen jelentették, hogy az útjavítás igen sok taligás és napszámos munkát igényel. A város hat taligája és a 14 városi ökörből 12 az útjavításon dolgozott.

B Útjavítási munkák, az útjavítás bérbeadása és közlekedés Az utak fenntartása ebben az időben még nem volt rendszeres, csak azokkal az utakkal törődtek, amihez postai, kincstári vagy hadászati érdekek fűződtek. Gyakran előfordult, hogy egyes utak járhatatlanná váltak. 1727- ben a Palotai külvárosban nem lehetett járni a nagy sár miatt, 1729-ben budai külvárosi Zámolyi úton.*

4

174 l-ben a Csíkvári utca, 1767ben a Mutató út, 1777-ben a mohai út szorult sürgős javításra.

85

1788ban a seregélyesi utat tönkremenetele miatt ideiglenesen le kellett zárni. 1792-ben a palotavárosi utak olyan rossz állapotban voltak, hogy 11 munkás még éjjel is dolgozott a javításukon. 1794-ben a Mihálipéter utcája volt járhatatlan.

86 1804-ben az Égett-városi utcánál, 1806-ban az esőzések és a katonai átvonulások miatt több útnál is, 1808-ban a Seregélyesre vezető királyi útnál volt szükség sürgős javításra.

87 A külterületi földutak egyes szakaszainak több ága is volt. Sáros időben újabb ágakat is kijárhattak, ami a földtulajdonosok kárát okozhatta. 1791-ben a város bérbe adta az útjavítást. Egy évvel később több polgár panaszt tett, hogy a bérlő nem végzi munkáját. A tanács a bérlőt többször maga elé idézte, mivel 1792-ben és 1793-ban sem tudta ellátni feladatát.

88 1794-ben a város saját kezelésébe vette vissza az utak javítását, fenntartását. A közlekedés szabályozására 1783-ban született az első határozat, amikor kimondták, hogy „24 forint büntetés terhe mellett tilos a kocsisoknak a Belvárosban kocsijukkal rohanni."

74 Flastromozások (utak kövezése) 1732-től tudjuk, hogy a város egy-egy budai útkövező mesterrel állapodott meg egy-egy útszakasz kövezésére.