Székesfehérvár útjai és hídjai (Székesfehérvár, 1997): Juhászné Viniczai Ágnes
Székesfehérvár útjai és hídjai a reformkortól a kiegyezésig (1810-1867)
Wüsztiger József 1826 évi belterületi térképének részlete (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi térképtár) A sorszámozott hidak nevei külön táblázatban is olvashatók. A mai széles négysávos városi utak helyén 1826-ban még szabadon csordogáló csatornák és mellettük igen keskeny, többnyire csak gyalogos forgalomra alkalmas utak voltak. Ilyen volt pl. a mai 1. Mátyás király körút - Szabadságharcos út, ahol akkor még a Malom-csatorna folyt, 2. a Várkörút - Prohászka Ottokár út akkori keskeny útját a Várárok csatorna szegélyezte, 3. a Rákóczi út vonalán csatorna vezetett, 4. a Balatoni út - Vörösmarty tértől induló szakaszán a Jancsár csatorna folyt, 5. a Dr. Koch László u. helyén a Várkörúti árok 6. a Lövölde út vonalán az Aszalvölgyi csatorna folyt, 7. a Gáz utca helyén, 8. a Horvát István u. helyén és 9. a Prohászka Ottokár u. helyén is csak árkot láthatunk. A REFORMKOR ES ABSZOLUTIZMUS KORÁNAK UTJAI ES HIDJAI %oL%iicx\^{. Kőhíd te/ve az 1800-as évekből Hídépítések A hidak anyagának változása már az előző korszakban megkezdődött, de ez a változás igazából a reformkorban gyorsult fel. 1814-ben a tanács olyan határozatot hozott, hogy az évi hídfenntartási költségek csökkentése érdekében évente két-három kőhidat kell építeni. 142 A hidak száma is tovább növekedett. A várfalak megszűnésével további új utakat alakítottak ki a belváros és külvárosok között valamint a külvárosok is jelentősen terjeszkedtek. A csatornákon számos új kis híd épült. A XIX. században a nagy hídszám alapján várost a „hidak városának" is nevezték. 1821-ben írták össze a hidakat, eszerint a városban 22 kőhíd, 57 fahíd és 22 gyaloghíd, azaz összesen 101 híd volt. 143 A 101 hídban magánhidak is voltak. 1752-ben pl. megengedték Tatai Istvánnak, hogy a háza mögötti csatornát híddal fedje be, hogy terményeit be tudja hordani. 1788-ban egy másik polgárnak nemcsak engedélyt, hanem nyolc öl követ és 500 téglát is adtak. 1802-ben a kálozi fogadós, aki a városban házat vett, kért és kapott kőhíd építésére engedélyt. 144 Egy 1833-ban készült felmérés 145 szerint még a jelentősebb utak hidjai is igen keskenyek voltak. Szélességük többnyire a 2,0 métert sem érte el, azaz szűk egy nyomtávúak voltak. Ennek oka az építőanyagok (kő, tégla) magas ára, mivel így kevesebb (fele annyi) anyaggal tudták áthidalni a vízfolyásokat. 1818-ban építették át kőhíddá a Hosszú hidat a Gaja-patakon a Szent István bazilika romjaiból kiásott kövekből. m Építésekor alapjában irományokat helyeztek el (másukat a levéltárba tették). Az irományon az állt: „Emlékezet! Ezen ún. Hosszú Híd, építtetett 1818-ik esztendőben, Szent István királyunk által ezelőtt 818 esztendőkkel föl építtetett, és azután az ellenség által elpusztult Nagy Templom fundamentum kövei maradványaibul." Ezt követően felsorolják a város vezetőségét, fő tisztségviselőit. A hidat Riedler József kőművesmester és Fiedler Mihály főpallér építette. I43 1818-ban a valamikori királyi bazilikának már nemcsak, hogy falai nem voltak, de már az alapköveit ásták ki újrahasznosításra. 1830 tavaszán az áradás a Zugó-kanálison elsodorta az országúton lévő kőhidat. Május végéig, a Kamarának is jelentve, terv szerint építették meg az új hidat. I46 1836-ban a Jantsár utca végében a kanálison lévő fahíd elromlott, kőhídként építtették újjá. 147 1840-ben a választópolgárok követelték a Gaja medrének kikövezését és a Hosszú híd mellé új híd építését. A tanács ezt vonakodott megtenni. 148 1851-ben végül megépítették a Hosszú hídtól 300 méter távolságra a faszerkezetű Czifra hidat. 1844-ben A Vízivárosban a Városi Kórház felé nyitott új utcában építettek új hidat. 14y A csatornázás, a mocsaras részek kiszárítása Az 1807. évi helytartótanácsi leirat alapján a csatornázás tovább folytatódott. A város összeírta a réteket és 1813-tól lecsapolási díjat (egyenként 22 forint 30 krajcárt) vetett ki rájuk. Az igen jelentős csatornaépítési váltságot 1830-tól a nem fizetőktől végrehajtás útján szedték be. 150 A Sárvíz lecsapolási teendői még az 1820-as években is folynak a város déli határainál, Beszédes József vízimérnök vezetésével. 1824-ben már az újonnan ásott Sárrét-csatornáról olvashatunk. (A térképeken ez az új csatorna.) Az érdekelt gazdák kérték, hogy a város két, szekérrel is járható hidat csináltasson rajta. l5] A sárréti fiókkanális építése 1834-ben készült el. Ezután lettek az addigi Vizes Nedves rétekből Száraz rétek. 151 1838-ban döntöttek arról, hogy a Budai út mellett folyó Aszalvölgyi kanálist, melynek kiöntése az új sorompón kívüli Budai utat többször megrongálta, a Sóstóba vezetik. 152 1840-ben készült el a Basa-tó Sóstóba való levezetése 151 (addig záporesők alkalmával a Basa-tó kiöntése az utakat is tönkretette). A sűrűn lakott városmagot körülvevő csatornarendszer a XIX. században a Belváros szennyvízlevezetőjeként is szolgált. A várárki csatornában nem volt mindig folyó víz, ugyanakkor mindenféle szennyet a csatornába öntöttek, így időnként a Belvárosban „rendkívüli büdösség terjengett". I53 1857-ben Ferenc József Székesfehérvárra érkezése előtt pár nappal és a látogatás idejére megtiltották a szennyvizek csatornába engedését. A helyzet csak 1868 után javult, amikor a Malomcsatorna vizét esténként a várárki csatornán engedték le, naponta leöblítve a szennyet. 153 34
