Székesfehérvár útjai és hídjai (Székesfehérvár, 1997): Juhászné Viniczai Ágnes

Összefoglaló

ÖSSZEFOGLALÓ Székesfehérvár történetét az utak, hidak szempontjából 4 korszakra oszthatjuk. Az ókorban mocsarakkal körülvett földnyelvek Székesfehérvár területén az ókorban kis jelentőségű település volt. A mocsarakkal körülölelt földnyelveken egy útvonal haladt át (északnyugat-délkelet irányban) Gorsiumtól Brigetio (Ószőny) és Arrabona (Győr) felé. A várostól délre -12 km-re - feküdt Gorsium (Tác-Fövenypuszta), ami északkelet Pannónia igen jelentős közlekedési csomópontja, ezzel összefüggésben katonai, később kulturális, vallási és kereskedelmi központ volt. Jelentősége azzal is összefüggött, hogy a térség legnagyobb vízfolyásán a Sárvízen Gorsiumnál átkelési lehetőség volt. A honfoglalástól az 1700-as évek végéig - mocsarakkal körülvett fejedelmi központ, királyi székváros, jelentős vár A honfoglalás után gyökeresen megváltozott Fehérvár és környékének úthálózata. A 970-es évektől a mocsarak által védett földnyelveken fejedelmi szállást alakítottak ki és ezzel egyidőben tudatosan áthelyezték a Gorsiumban lévő, nyílt helyen fekvő útcsomópontot a fejedelmi központba. Az útcsomópont áthelyezésén túl további új útvonalakat alakítottak ki, melyeken nagyobb hidakat építettek a fejedelmi központokhoz, püspöki székhelyekhez a vármegyékkel való kapcsolatokhoz („Via Regia", „Hadút", „Várút" stb.). A központ jelentőségét tovább növelte, hogy a korszak fő nemzetközi útvonala, a Nyugat-Európából a Balkánon át a Közel-Keletre vezető jeruzsálemi zarándokút, ami egyben hadút és világkereskedelmi út is volt Fehérváron át vezetett. 1018-ban I. István magyar király Fehérvár várát már „királyi székvárosának" nevezi, ahol építtetni kezdte a királyi bazilikát, a korai Európa egyik leghatalmasabb épületét. III. Béla idejében a világkereskedelmi utaknak is köszönhetően Európa egyik leggazdagabb országa Magyarország. 1200 körül Székesfehérvár nemzetközi úthálózati szerepét a balkáni események hatására elvesztette. 1250-es évektől a királyi székhely Budára költözött. Székesfehérvár maradt azonban a királyok koronázó és temetkezőhclye, valamint országos törvénynapokat és vásárokat tartottak a városban. A királyi székváros 4 szigetből állt, és 6 kapuja volt. Előbb a belváros, később a földsáncokkal védett külvárosok egyes kapujai is felvonóhidakkal voltak ellátva, melyekhez fahidak csatlakoztak. A város jelentőségére, úthálózati központ voltára jól rámutat, hogy a középkorban fontos szerepet játszó só tárolására szolgáló sókamrát ide helyezték. A Török Birodalom kialakulásával és terjeszkedésével a város és hazánk politikai és gazdasági jelentősége is lecsökkent (megszűntek a városon átvezető kereskedelmi, a Magyarországon keresztül vezető európai kereskedelmi útvonalak). A XVII. században a további sánc- és árokrendszerek kialakításával a város már 6 szigetből állt, ezek közti közlekedést kellett a hidaknak biztosítani. A kiszélesített árkokon ekkor már három híd hosszúsága is 100 m körüli (Budai kapu hídja, külső Palotai kapu hídja, Hosszú híd). A legkorábbi postautak, (amelyek 1558-ban létesültek) a török uralom és a Rákóczi szabadságharc idején elkerülték a várost. 1737-ből tudjuk először, hogy Székesfehérváron át vezetett a győr - szekszárdi postaút. A fő postaút hálózatba a város 1787-ben kapcsolódott be, amikor a fő posta- és kereskedelmi utat a városon át tűzték ki. Az 1780-as évekig Székesfehérváron és környékén fahidakról beszélhetünk. A fahidaknak igen jelentős évenkénti fenntartási költsége volt, továbbá sűrűn kellett nagyobb felújítást, a korhadt fák cseréjét elvégezni. Nem kímélte a hidakat az árvíz, volt mikor az összes hidat elvitte (pl. 1546), valamint tűzvészeknek is ki voltak téve. Az ostromok után is szükségessé vált felújításuk. A török kor után a fahiány is nehezítette a hosszú fahidak fenntartását. A mocsaraknak utoljára a XVIII. század elején volt védelmi jelentőségük. Ezután egyre nagyobb teherré vált a körülvevő víz, és a hidak fenntartása. Az 1720, 1730-as években kimutatható, hogy a város teljes bevételének közel 1/10-ét tette ki a közlekedés szempontjából nélkülözhetetlen fahidak fenntartása. 1793-ig csak a Budai kapun és a Palotai kapun és azok hosszú fahídjain át lehetett a várba, a Belvárosba jutni. Az 1700-es évek végétől az 1900-as évek elejéig a „hidak városa" A tervezések után 1771-től indult meg a rendszeres csatornaépítés, a mocsarak lecsapolása, a két legjelentősebb víz, a Sárvíz- és a Gaja-folyók szabályozása. 1793-ban nyílott meg a Belváros harmadik kapuja, az Új kapu. 1796-ban bontották le a Palotai kaput és az 1800 évek első évtizedeire teljesen lebontották a várfalakat. 59