Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)

2. A közúti hálózat fejlődése

másod- és harmadrendű fő közlekedési utakat. Ez az utak fontossága és forgalma szerint történt, tekintet nélkül arra, hogy állami, törvényhatósági, vagy vicinális útról volt szó. Ezek számozása és nagysága látható a 6. sz. ábrán. Ezen — a mai úthálózati (6. sz. ábra) térképen — van feltüntetve a megye 1940. évi úthálózata is, s így alkalmas a háború előtti és utáni fő közlekedési utak összehasonlítására. 1938 a háború előkészületi éve volt, s ezután Szabolcs megyében elvétve jórészt bekötő utak épültek, de Szatmár és Bereg megyékben az útépítések a visszacsatolt területekre tolódtak át. A következő években élénk katonai forgalom bonyolódott le a megye útjain, fel- és átvonuló csapatok igyekeztek a Szovjetunió felé. 1943. végén — 1944. év elején a szovjet haderő nyomására megfordult a forgalom iránya. Elrendelték az üzemek és közületek kitelepítését és nyugatra való menekítését, de a megyéből indított szállítmányok és emberek nagy része Budapest környékén, vagy Dunántúlon megrekedt, nem érte el az ország nyugati határait. Útépítésről, karbantartásról természetesen szó sem lehetett. A visszavonuló csapatok, főként a német egységek vak dühvel romboltak mindent, s robbantottak sokszor — hadiszempontból jelentéktelen — kis műtárgyakat is. Megyénk hadszíntérré vált. Majd amikor a szovjetek előrenyomulásával a hadi események az ország belseje felé tevődtek át. a megye hadtápterületté alakult. Űtjaink egy része a nagy súlyú, lánctalpas harci gépek alatt felborult, sok helyen bombatölcsérek éktelenkedtek, a forgalom gyérült és akadozott. 1944. októberében Szabolcsban is, Szatmár-Beregben is a megye és a járási székhelyeken szovjet katonai parancsnokságok vették kézbe a mindennapi élet irányítását. A megyékben megalakultak a katonai ellenőrzést biztosító Kontrol-Komissiók, s elrendelték a közigazgatások megszervezését. Megyénk felől elvonult a háború vihara, bizonytalan és tétova kezdeményezésekkel ugyan, de megindultak az utak helyreállítási munkái is. 2.4. A felszabadulástól napjainkig A közúti forgalom megindítására elsősorban a folyókban heverő hídroncsok feletti áthidalások, vagy vízi járművekkel való pótlásuk létesítésére volt szükség. Ez a munka olyan hősi erőfeszítést igényelt, hogy a róla való megemlékezés külön fejezetet érdemel. A helyreállítások először Szatmár-Beregben 16 indultak meg. Szabolcs megye határán,, Tokaj környékén még folytak a harcok, amikor a mátészalkai Áliamépítészeti Hivatal 1944. november 3-án megkezdte a közutak helyreállítását (39). Hasonló munkákat Szabolcsban csak 1945 elején lehetett elindítani. Mindkét megyében azonos akadályokat kellett leküzdeni, melyek között első helyen állt az útépítéshez szükséges anyagok hiánya. Kezdetben azokat a fenntartásra kihordott zúzottkő anyagokat szállították a legjobban megsérült útszakaszokra, melyeket a háború alatt nem dolgoztak be. A bányákban, a kőfejtéshez szükséges robbanóanyag hiányában nehezen indult meg a termelés, bár a kőzúzók nagy része épségben megmaradt. Végül is a szovjet parancsnokságok engedélyezték azoknak a robbanóanyagoknak a felhasználását, melyeket a németek több helyen erdőkben raktároztak és megsemmisítésükre már nem volt idejük. Elsőnek a tarpai bányában indult meg a kőfejtés, ezt követte a barabási és rövid időn belül a Tokaj környéki bányák beindítása. A szállításoknál is nehézségek mutatkoztak. Szatmár-Beregben a vasútvonalakat csak Mátészalkáig sikerült helyreállítani. Szabolcsban — aránylag rövid idő alatt — minden vonalon megindult a vasúti közlekedés, de sem itt, sem ott nem szállítottak útépítési anyagot a szerelvények. A szovjet parancsnokságok besegítettek azzal, hogy esetenként, a fontos útvonalak helyreállításához katonai tehergépkocsikat rendeltek ki. A sok más, egyéb akadály közül is kimagaslik a fizetőeszköznek, a pengőnek olyan mértékű és olyan gyorsaságú romlása, amilyenre talán Európa történelmében sincs példa. 1944. végén az 1 pengős volt a legkisebb, s 1000 pengős a legnagyobb bankjegy, de 1945-ben már a tíz- és százezres, milliós, milliárdos, billiós és ezeknek többszörös címletei kerültek forgalomba. A sort az 1946. május végén kibocsátott adópengő zárta le. Ezzel a pénzzel útépítő anyagok vásárlását és munkabérek fizetését csak képletesen lehetett végrehajtani. Az infláció nagyságát igen jól mutatja a Magyar Nemzeti Banknak a forint bevezetése előtt, 1946. július 28-án kiadott közleménye, mely szerint 1 adópengö =200 milliárd B. pengővel (1 B. pengő = 1 000 000 000 000 pengő). Az új pénzre való átszámításnál 1 forint = 200 millió adópengő értéket kell figyelembe venni, (40) vagyis 1 forint négyszázezer kvadrillió pengőt ért. 1946. augusztus 1-én az állami számadásokat lezárták, a bevételeket és kiadásokat 1945-től kezdődőleg összegezték s a végösszeget az átszámítási kulccsal elosztották. így aztán különös eredmények jöttek ki, pl. az akkor már félállandó jelleggel megépített matolcsi köz-