Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)

7. Az útügyi szervezetek kialakulása

7. Az útügyi szervezetek kialakulása Az utak építésének és fenntartásának kérdése minden században a hadászat és a kereskedelem szempontjából került előtérbe. Az első útügyi szervezetet III. Károly hozta létre 1723-ban, amikor a helytartó tanács keretében működő műszaki bizottmány feladatává tette az utak építését és fenntartását, végrehajtását azonban a vármegyékre bízta, ahol szakemberek nem működtek. Mária Terézia 1772-ben elrendelte, hogy a vármegyékben útfelügyelőül mérnököt kell alkalmazni (122). Az utak építését és fenntartását közmunkával végezték, melynek felhasználását később az 1844. IX. te. szabályozta. A szabadságharc leverése után, az elnyomatás idején szervezte meg a kormány a kerületi, megyei és járási építészeti hivatalokat. 7.1. Államépítészeti Hivataloktól a Közúti Igazgatóságig A kiegyezés után, 1868-ban létesítették az Államépítészeti Hivatalokat (123) az állami utak, és a megyei mérnöki hivatalokat a megyék műszaki szolgálatának ellátására. Ezek a hivatalok mai megyénk mind az öt elődjének székhelyén működtek. 1877-ben a vármegyei mérnökök munkakörét az ÁÉH-ra ruházták s így egységes szervezet irányította a megyék területén levő állami és megyei úthálózattal kapcsolatos tennivalókat. Nagy jelentőségű volt a közutakról és vámokról szóló 1890. I. te, mely hosszú időre — lényegileg 1950-ig — szabályozta az utak építésével, fenntartásával és a közúti igazgatással kapcsolatos rendszert. Az Államépítészeti Hivatalok a törvény szellemében működtek, s az előbb említett öt hivatalnak a mai megye területén végzett eredményes munkáját, az úthálózat fejlődésével foglalkozó fejezetünkben bemutatott 1. sz. kimutatás adatai igazolják. A kimutatás az 1918. évi útállapotról készült. 1920-ban a megmaradt úthálózat gondozása a nyíregyházi ÁÉH-ra hárult, melyet úgy oldottak meg, hogy Beregben és Szatmárban is kirendeltséget szerveztek (124). A csonka megyék egyesítésével a kirendeltségeket megszüntették és Mátészalkán hoztak létre Államépítészeti Hivatalt. A két világháború között a mai megye úthálózatának ügyeit a nyíregyházi és a mátészalkai ÁÉH-k intézték. Az 1938—39—40. évi területváltozások idején ismét csak a szabolcsi ÁÉH maradt addigi helyén, a mátészalkai megszűnt, viszont új hivatalok alakultak Beregszászon, Ungvárott, Szatmárnémetiben és Nagyszőlősön. Ezeket 1944. végén elsodorta a háború vihara, s 1945ben már ismét csak a nyíregyházi és mátészalkai ÁÉH kezdte meg a megye útjainak helyreállítását. Az országban levő ÁÉH-k egységes szervezetben működtek. A hivatal élére mindig nagy gyakorlatú mérnököket neveztek ki, aki a műszaki munkákat a szakaszmérnökökön, a pénzügyi és könyvelési tennivalókat a számadásvezetőn, az adminisztrációt az irodavezetőn és a hozzájuk beosztottakon keresztül irányította. A szakaszmérnökök felügyelete alá tartoztak az útmesterek, akik az utakon dolgozó útőrök munkáit ellenőrizték. Csupán a történeti hűség kedvéért említjük meg, hogy kezdetben az útőröket útkaparóknak, a törvényhatósági utakat kezelő útmestereket pedig útbiztosoknak nevezték. Az Államépítészeti Hivatalok a hatósági feladatokon kívül házilagosan végezték az utak fenntartását, új utak tervezését és építését is. Néha kis vállalkozók, kövezőmesterek, kubikosok látták el az építések egyes részeit, nagyobb vállalatok csak az országos jelentőségű útépítéseken dolgoztak, ott is az ÁÉH-k irányítása és ellenőrzése mellett. 1948—49-ben az államosítások eredményeként tervező és kivitelező nemzeti vállalatok jöttek létre, s az útfenntartási és építési munkák ellátására 1949 végén Nyíregyházán is megalakult az Útfenntartó Nemzeti Vállalat, mely nemcsak a feladatokat, hanem az útiszemélyzet egy részét is átvette az ÁÉH-tól. Ezt megelőzően a mátészalkai ÁÉH beolvadt a nyíregyházi hivatalba. 1950. év elején Szabolcs és Szatmár-Bereg 38