Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)

5. Folyami átkelőhelyek

még ebben az évben szükséghidasokat készíttetett benzines hordókból, melyeket két gerendarács közé rögzítve, lepallózva, korláttal, csörlőkkel, lecsapható hídlásokkal ellátva eresztettek vízre. Ezzel a megoldással 2 kisebb (szgk), vagy egy nagyobb (tgk) járművet lehetett egyszerre szállítani. Ilyen hidas működött Csengerben és Matolcson a lerobbantott hidak pótlására és Cégénydányádon az elúsztatott komp helyett. Az első, szabályszerűen megépített új kompot Vásárosnaményban tették a Tiszára 1945-ben, majd fokozatosan látták el hidasokkal a többi átkelőhelyet is. Az úszótestek többsége 1960-ig fából készült. Ma mindegyik vasból van. 1980. évben — a csónakjáratokat nem számítva — a Tiszán 10, a Szamoson 4 komp működött. A révjáratokat a 9. sz. ábra mutatja és az F. 12., 13. sz. kimutatásban vannak részletesen felsorolva. (82) A réveken kívül két pontonhíd is biztosítja a forgalmat az év nagy részében a Tiszán, mindkettőt a KPM nyíregyházi Közúti Igazgatósága gondozza. A nyírbogdány—-páeini úton levő az első világháború után került Dombrádra, ahol ,,1944. év október haváig volt üzemben, amikor a magyar hadsereg a háborús események miatt szétszedte és elszállította" (83). 1953-ban adták át ismét a forgalomnak. A tiszalúc—nagycserkeszi úton levő pontonhidat 1942-ben helyezték át Polgárról Tiszadobra, „ahol a német hadsereg 1944. év őszén felrobbantotta" (84). Újjáépítése 1949-ben történt meg. 5.2. Végleges átkelőhelyek. Hidak A megyénkhez tartozó Tisza-szakaszon a legősibb híd a tokaji volt, valószínűleg 1750— 60 között épült. Fahíd volt, két meder és több parti pillérrel, teljes hossza 90 öl, szélessége 4 öl volt. A fahidat 1896. évben rácsos, merevítő-tartós, függőhíd váltotta fel, melyet 1919ben az intervenciós csapatok felrobbantottak (85). 1920-ban a honvédség épített pontonhidat, melyet később Dombrádra vittek át, s egyidejűleg a hídroncsokat is kiemelték a folyóból. A következő évben megkezdődött a végleges híd építése és 1922-ben át is adták a forgalomnak. Ez a híd 22 évig élt. 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották, de a szovjet hadsereg még az év őszén és telén ideiglenes fahidat épített. 1946-ban félállandó jellegű helyreállítás történt, az acélszerkezetű végleges híd 1959-ben készült el. A záhonyi Tisza-híd az 1700-as évek végén épült, közel egy időben a tokajival. A sorsuk is nagyon hasonló. Ez is fahíd volt, melynek jármai 1938-ban láthatók voltak kis vízálláskor. „Fedett volt, zsindely héjazattál" (86). 1911— 12-ben elkészült az új híd, mely 1919-ben robbantás áldozata lett. 1920—22 között ezt a hidat is helyreállítják, de 1944-ben ismét megsemmisült. Záhonyban is a szovjet csapatok építettek ideiglenes hidat, amit azonban az 1945/46. évi jégzajlás elsodort. A ma látható híd 1962-ben készült el. Az előbbi két hídnál majdnem száz évvel később, 1849-ben épült a vásárosnaményi Tisza-híd fából, de ezt az 1869-es árvíz átszakította. 1886-ban új híd készült, ezt 1919-ben az intervenciós román csapatok robbantották fel. Újjáépítését 1921-ben kezdték meg és 1925 őszére fejezték be. 1926. január 29-én a hidat II. Rákóczi Ferencről nevezték el. 1944. október második felében a visszavonuló német és magyar katonai egységek, a Kraszna hídjával együtt felrobbantották. Az új híd 1951-ben, az első ötéves tervben épült meg (87). „Nevezetessége a hídnak, hogy teljes egészében hegesztett szerkezet, kivéve a helyszíni illesztéseket" (88). Ez a híd országunk legnagyobb és legmodernebb hegesztett hídja. ,,Az 1929. évben indították meg és az 1931. évben fejezték be a balsai Tisza-híd építését ... a hídon a személyforgalom szállítását szolgáló bodrogközi vasútvonalat is átvezették, s így Nyíregyháza és Sátoraljaújhely közvetlen vasúti összeköttetést nyert" (89), 1944-ben ez is a háború áldozata lett, azóta révjáratok szolgálják a személyi és a közúti forgalmat, s a vonatok mindkét parton a Tiszáig közlekednek. Időrendben az 1939. évben épült kisari híd következik, amely hazánkban a Tiszán az első végleges átkelőhely. A háború végén ez is a többi híd sorsára jutott. 1947—48. években félállandó kivitelben újjáépült, a végleges hidat 1969. november 7-én adták át a forgalomnak. A mederhíd acélszerkezetét korszerű módszerrel, szabad szereléssel építették, „állványra csupán a szélső nyílás kezdő 35 m hosszú szakaszán volt szükség ... A mederhíd főtartójának függőleges rudak nélküli szimmetrikus rácsozása alsópályás, nyitott híd esetén hazánkban újszerű megoldás" (90). A felrobbantott Tisza-hidak vázlatai a 10. sz. ábrán láthatók (90/a). A Szamoson két hidunk van: a csengeri és a matolcsi. Csengerben valószínűleg a XVIII. században már volt híd, amit akkoriban a Csengerrel szemközt levő Komlódtőtfaluról tótfalusi hídnak neveztek. Ez a híd az 1790-es években kinyomtatott Peleskei nótáriusban is szerepel, s a többi nagy, folyami hídhoz hasonlóan bizonyára fahíd volt, melyet a következő században átépítettek. Az új hidat 1893. májusában adták át a forgalomnak (91). Az első világháborúban nem sérült meg, de a má32