Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)

2. A közúti hálózat fejlődése

A megyében öt helyen építettek föld alá helyezett bitumen tárolót, felszerelve a kötőanyag kezeléséhez szükséges eszközökkel. A bitumenszóró gépkocsi megjelenésétől kezdve az Építési alapkönyvekben, az egyes útszakaszok korszerűsítésére vonatkozó adatok között ilyen bejegyzések olvashatók: „HB-vel, gépesítéssel." Az aszfaltkeverék előállítása jó ideig betonkeverő gépekkel történt, majd amikor a tállyai kőbányában az Aszfaltútépítő Vállalat állandó aszfaltkeverő telepet létesített, a hidegen bedolgozható anyagot vasúti kocsikban s olykor közúton tehergépkocsikkal szállították. Idők folyamán a Közúti Igazgatóság is kapott előbb kis, majd később közepes teljesítményű keverőket, a kivitelező vállalatokat pedig keverő és bedolgozó gépláncokkal szerelték fel. Az ötéves tervek időszakaiban SzabolcsSzatmár megye rohamosan iparosodott. A budapesti nagy ipari vállalatok kihelyezett részlegei és egységei mellett önálló megyei ipari üzemek épültek s ez a közúti forgalomban, a forgalom összetételében is éreztette hatását. Az egyébként is megsokszorozódott gépjárművek között nagyszámú nehézgépkocsi futott az utakon. A felfokozott terhelés halaszthatatlanná tette a meglevő burkolatoknak aszfaltrétegekkel való megerősítését. A negyedik ötéves terv megindulásakor 3 vállalatnak volt aszfaltkeverő telepe a megye területén. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat Nyíregyházán, majd Fehérgyarmaton is, a Betonútépítő Vállalat Kisvárdán, az Űt- és Vasútépítő Vállalat Vásárosnaményban gyártotta a melegen bedolgozható aszfaltkeveréket. Az aszfaltszőnyeggel való megerősítések 1971-ben indultak meg. Elsősorban a nagyobb terhelésű fő közlekedési útszakaszokra fektettek aszfaltrétegeket, de hamarosan sorra kerültek a forgalmasabb összekötő utak is. A szőnyegezések összesített eredményeit a 7. sz. kimutatás, a IV. és V. ötéves tervek időszakában végrehajtott munkákat tételesen az F. 11., 12. jelű kimutatások tartalmazzák. Ezekből látható, hogy 1980. évig bezárólag a 2067,3 km hosszú úthálózatnak közel 1/3-át, 32,8%-át erősítették meg aszfaltszőnyegekkel. 7. sz. kimutatás Aszfaltszőnyeg megerősítések 1971—1980. terv ,~ . év megerősített hossz (km) IV. 1971—1975 330,2 V. 1976—1980 348,3 összesen: 678,5 A háború után, még a hároméves terv idején is, a közutak jelentős többségének fenntartásáról a megyei és városi törvényhatóságok gondoskodtak. A közigazgatás átszervezésével egyidejűleg a 6900/1948. Korm. sz. rendelet a törvényhatóságok gondozásából a közutaknak állami kezelésbe való átvételét 5 éves időtartamra irányozta elő. Az államosítás azonban más területeken meggyorsult, s ezért a 4278/1949. MT sz. rendelet az utak államosítására határidőként 1950. január 1. napját tűzte ki. A 61 000/1948. Köz. M. rendelet kimondotta, hogy a közutakat az államosítás után a közforgalmi és közgazdasági jelentőségűek szerint kell csoportosítani, s a rendelet ebből a szempontból az alábbi csoportokat állapította meg: a) elsőrendű fő közlekedési közutak, amelyek I és 1—9 számmal, b) másodrendű fő közlekedési közutak, amelyek 10—99 számmal, c) harmadrendű fő közlekedési közutak, amelyek 100—999 számmal vannak ellátva. d) összekötő utak, amelyek forgalmi jelentősége a fő közlekedési utaknál kisebb, de a bekötő utak forgalmi jelentőségét meghaladja, e) bekötő utak, amelyek egy, vagy több községnek az úthálózatba történő bekötésére szolgálnak, f) vasúti, hajó-, repülőtéri állomásokhoz és révekhez vezető hozzájáró utak, amelyek az állomás, illetve a rév közelében fekvő valamely közútból indulnak ki és az állomási előtérnél végződnek (44). A közlekedésügyi miniszter 25 200/949. sz. rendelete a közutak állami kezelésbe vételével együtt az úthálózat felülvizsgálata iránt is intézkedett, mely szerint nem kerülhettek az országos utak hálózatába a városi és községi utcák, továbbá azok az útszakaszok, amelyek település bekötését nem szolgálták. 1946. évben a megye kiépített útjainak hossza 1895 km volt (3. sz. kimutatás) s a felülvizsgálat alapján ebből 1950. évben 1745 km-t vettek át az országos utak hálózatába (6. sz. kimutatás). A hálózat új utak építésével, forgalmi és egyéb szempontokból történő útszakaszok törlésével évről évre kisebb-nagyobb mértékben változott. Az 1960—70. közötti időben tanácsi kezelésbe adtak 28 olyan útszakaszt, kereken 40 km hosszban, amelyek a tanyavilág felszámolása folytán a közforgalomból kiestek, vasútállomások bővítésével és átalakításával forgalmi jelentőségük megszűnt, vagy mezőgazdasági és egyéb üzemek, intézmények kizárólagos céljait szolgálták. Ugyanezekben az években a tanácsoktól az országos hálózatba került 44 km összhosszúságú 15 olyan út, melyek a lélekszámban megnövekedett tanyákat kötötték be a közutakba, vagy a közúti 2U