Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)
2. A közúti hálózat fejlődése
után azonnal megindította a helyreállítási munkákat, olyan mértékben, hogy a következő év derekára, a megrongálódott útszakaszok járhatóvá váltak. Ezután a bekötő utak építése fokozódó ütemben folytatódott. Az I. ötéves terv első évében, 1950-ben megyénkben kezdődött meg az ország háború utáni első jelentős útberuházása, a 47-es (ma 41.) nyíregyháza—beregsurányi fő közlekedési útnak teljes hosszában: 73,9 km-en való átépítése. Az útépítő szakemberek, beruházók, tervezők, kivitelezők szinte fellélegeztek, hogy hosszú idő után végre egy modern út építésével foglalkozhattak, s igyekeztek mindent megvalósítani, ami abban az időben korszerűnek mutatkozott a vonalvezetésben, pályaszerkezetben. A háború után ezen az úton terveztek és kiviteleztek először a környezetbe szépen illő táj fásítást. Az út burkolata nagyobb részben beton, kisebb részben aszfaltbeton volt. A vonalvezetés ma, 30 év elteltével is korszerűnek mondható. Természetesen a burkolatot — részben az elhasználódás, részben a forgalom növekedése miatt — azóta meg kellett erősíteni. Az első 5 éves terv kezdetén a megye kiépített útjainak 92%-a vizes makadám volt, melyet a növekvő gumiabroncsos forgalom és a mind nagyobb terhelésű járművek rövid idő alatt tönkretettek. Ez nemcsak megyénkben, sőt nemcsak országunkban, hanem Európa nagy részén is komoly gondokat okozott. Határainkon túl Franciaországban volt több ezer kilométert kitevő vizes makadám burkolat, ahol az iszapos kötőanyag helyett bitumen emulziók alkalmazásával, sikerrel kísérleteztek. Nálunk a nagylengyeli olaj lepárlásának maradékát kezdték alkalmazni makadám burkolatok megkötésére folyékony bitumen: FB néven s ez már az első próbálkozásoknál eredményt hozott. Kialakult az itatásos technológia. A bitumengyártás megindításával a kötőanyag olajtartalmát is szabályozni lehetett, s létrejöttek a hígított bitumenek (HB), amikkel lehetővé vált a makadám burkolatok megóvása és korszerűsítése. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) út-főosztályán és a megyei útügyi szerveknél is élénk viták folytak arról, hogy mit tartalmazzanak a korszerűsítési munkák. Az egyik fél a makadámpályák felújításával, bitumenes megkötésével, portalanításával egy időben a szükséges burkolatszélesítéseket tekintette korszerűsítési feladatnak, a másik csoport a kis sugarú ívek, meredek emelkedők egyidejű átépítését is szükségesnek tartotta. Ez utóbbi megoldás a meglevő utaknál valóban korszerűbb vonalvezetést helyezett kilátásba, de az egyes útszakaszok korszerűsítése és a lassan fogyó vizes makadámok fenntartása lényegesen több költséget igényelt volna. 18 5. sz. kimutatás Korszerűsítések az 1955—1980. évek között korszerűsített ev hossz (km) 1955—1960 107,1961—1965 292,6 1966—1970 101,1 1971—1975 143,2 1976—1980 22,1 Összesen: 666,0 Megjegyzés: az 1955—19G0. évek adataiban az 1955. év előtti korszerűsítések is szerepelnek. Megyénkben 1952-ben indultak meg a korszerűsítések. A Nyíregyházi Közúti Igazgatóság és jogelődjei a fenntartási munkákat is korszerűsítési technológiával végezték, ezzel elérhető volt, hogy 1970. évre, az úthálózat kiépített hosszának 98,7%-a (s ha az egyszer portalanított makadámokat is figyelembe vesszük, akkor gyakorlatilag a kiépített hálózat teljesen) pormentes felületűvé vált. Az 1950—1980. évek között végzett korszerűsítéseket és az 1961—1980. évek között épült bekötő utakat a 7. sz. ábra mutatja. 1970-ben ismét nagy árvíz pusztított a szatmári részeken. A Szamos Szatmárnémetiben több helyen áttörte a gátat, s hatalmas hullámokban rohant végig hazánkban a jobb parton, községeket árasztott el, s házakat sodort magával. Megyénkben is megszakadtak a védtöltések, Nábrádnál két helyen, Tunyogmatolcsnál egy helyen, s a kisebb folyók, a Túr, Kraszna és mellékcsatornáik is kiléptek medrükből. Az útügyi szervezetek teljes erővel részt vettek a mentési és védekezési munkákban, majd az árvíz levonulása után a közutak helyreállítását és az új helyre telepített községek utcáinak kiépítését végezték. Az utak helyreállításában nagy segítséget jelentett és a munkát meggyorsította az a körülmény, hogy a Szovjetunió az országhatár közelében 250 000 m s zúzott kőanyagot bocsátott az útügyi szervezetek rendelkezésére. Ebben az évben a korszerűsítési munkákra kevesebb erő és idő jutott. Az I. ötéves terv kezdetén csak a makadámok építéséhez szükséges hengerek, locsolókocsik, a felületi bevonásokhoz és öntött aszfaltokhoz kis méretű bitumen melegítők, forgódobok és kézi permetezők álltak az útfenntartók és útépítők rendelkezésére. A hígított bitumenek vasúti tartálykocsikban érkeztek, elsősorban ezeknek fogadásáról, lefejtéséről, melegítéséről, majd a tárolókból való kiemeléséről kellett gondoskodni.
