Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)

2. A közúti hálózat fejlődése

szekötő utak" címszó alatt kerültek be az építési alapkönyvekbe, a hivatalok „tengelyutak" néven emlegették. Ilyenek voltak az Üj fehértó—Nagykálló—Nyírbátor—Válla j, Debrecen—Nyírbátor—Vásárosnamény— Beregsurány, a Mátészalka—Tiszabecs, a Győrtelek—Csenger közötti útvonalak, amelyek kiépített utak voltak ugyan, de ezeket megerősítették, egyes részeiket átépítették, s egy-két helyen településeket elkerülő szakaszokat létesítettek. Ilyen pl. a mátészalkai átvágásnak nevezett útszakasz is. Az építkezésbe a katonaságot is bevonták. Az Államépítészeti Hivatalok szakszemélyzetének •—- mérnökök, útmesterek, útőrök — egy részéből útkarbantartó századokat szerveztek, s az alakulatot feltöltötték egyéb iparos: kőműves, ács, továbbá segédmunkás létszámmal. A század- és szakaszparancsnoki teendőket általában a hivataloknak katonai szolgálatra berendelt mérnökei és útmesterei látták el. A századot útépítő és szállítóeszközökkel is felszerelték. A két háború közötti útépítési tevékenységet a 3. sz. kimutatás mutatja. Látható, hogy ebben az időszakban épült meg a két megye kiépített úthálózatának több mint fele: 1088,2 km, ami abban az időben egy közepes megye teljes úthálózatának felelt meg. Ez az úthossz lényegileg két évtizednél alig több idő alatt létesült, mert az 1919—20. és az 1943—1946. években számottevő útépítés nem történt. A két háború között igen sok bekötő és Összekötő út készült el, megépültek a fő közlekedési utak hiányzó részei is. Az újonnan épített útszakaszok száma százon jóval felül van. 3. sz. kimutatás (38) Kiépített utak hossza 1918—1946. évek között év kiépített utak hossza (km) Szabolcs—Ung Szatmár—Ugocsa— Bereg Sa közbenső i bölcs—Un g időkben épült (km) Szatmár—Ugocsa— Bereg 1918 1928 1937 1946 537,1 998,— 1104,— 1211,8 269,2 427 — 554,— 682,7 460,9 106,— 107,8 157,8 127,— 128,7 1918—1946. évek között épült megyénként 674,7 413,5 évek között épült együtt 1088.2 A kiépített úthálózat 1946. évben a két megyében együtt: 1894,5 Az eddig ismertetett időszaknak a közutakkal kapcsolatos eseményei közül meg kell még említeni, hogy megyénk fontosabb útjaira az 1920-as évek első felében veszélyt jelző táblákat helyeztek el. A Királyi Magyar Automobil Club fokozatosan látta el közútjainkat veszélyt jelző táblákkal. A közúti jelzéseket egységes rendszerbe az 1937. évi II. te. foglalta, melynek végrehajtását a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 90 000/1940. sz. rendelete szabályozta. Megyénkben 1938-ban már a másodrendű fő közlekedési utakon is elhelyezték az útirányjelző táblákat. „Azelőtt az autósnak alaposan le kellett szállítani a sebességet, ha azt akarta tudni, hogy melyik községbe érkezett, vagy merre kell tovább haladni? Ma az utak számozva vannak és messziről látja, hogy egyenesen kell-e haladni, vagy fordulnia kell-e? A számok és nyilak megmutatják az utat. A községtáblát nem a fák és bokrok közt kell keresni, hanem az útra merőlegesen álló tábla már messziről elolvasható. Csökkent a balesetek száma is, mert már messziről jelezve van a kanyar, emelkedés, sorompó, vasút, vagy más akadály és módjában áll a nemzetközi jelzések alapján megfelelő módon szabályozni a sebességet" (38.a). Ezek a sorok a megyei közlekedésről 1939-ben írt egyik tanulmányban olvashatók, s azért idéztük, mert hangulatosan világítanak rá a közúti jelzések hasznosságára és fontosságára. Az 1930. évben 10 éves tervet dolgoztak ki a nagyobb forgalmú állami utak átépítésére. Ezek között az útvonalak között szerepelt a budapest—cegléd—szolnok—debrecen— nyíregyházi állami út is, mely állandó burkolattal való átépítésre volt tervezve. 1934. évben megállapították az ország fő közlekedési úthálózatát, s kijelölték az első-, 15