Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)

Tisztelt Ohmé! A közutak forgalmának és a gépkocsik számának rohamos növe­kedése a közúti közlekedést az érdeklődés középpontjába hozta, hi­szen alig van már család az országban, ahol ne lenne legaiább egy családtag gépkocsivezető és ne lenne a család gondja és öröme az autómobil. Érthető, hogy a közúti közlekedésben résztvevők figyelme az utak felé fordul, elismeréssel vagy kritikával, egyre többen ismerik meg a különböző út és útburkolat fajtákat, a megépülő utak jellemző tulaj­donságait, a kényelem, a gyorsaság és biztonság szempontjából. A napjainkban rendelkezésre álló úthálózat mint minden emberi alkotás hosszú fejlődés során alakult ki, szűkebb hazánkban Somogy­ban is. Ezt a fejlődést kívánja vázolni ez a kis könyv, a történelemírás és a teljesség igénye nélkül. A tengeri hajózásról már az ókorban az a vélemény alakult ki, hogy a ,,navigare necesse esti" - hajózni szüksé­gesség. — Méginkább így volt ez a szárazföldi közlekedéssel is, ahhoz pedig ösvények, gázlók, töltések, hidak, és utak kellettek a Dráva és a Balaton között, a kelták, rómaiak, szlávok, magyarok, törökök, osztrák császáriak számára, az itt dúlt háborúk és az alkotó békekorszakok ideje alatt. Ezekről pedig minden időben különböző szervezetek gondoskod­tak — jól, rosszul, a pannóniai tribünöktől kezdve, olasz és török had­mérnökökön, a vármegyei inzselléreken, az államépítészeti hivatalokon át a mai közúti igazgatóságig. Hogyan alakultak ki megyénk jelenlegi útjai, milyen volt az úthá­lózat az I. világháború előtt, a két világháború között, mekkora a fej­lődés a felszabadulás óta és a most befejeződő IV. ötéves terv alatt, — erről számol be könyvünk. A mindenkor igen nagy áldozattal megépített utakat, ápolni, gon­dozni kellett, hiszen e nélkül azok hamarosan elpusztultak, járhatat­lanokká váltak. Ez a tevékenység az útfenntartás. Régen is és most is nagy szakértelmet, lelkiismeretes, kitartó, téli hóviharokban, árvizek, vi­harok alkalmából önfeláldozó áldozatos munkát igényelt és követel most is. Ez pedig olyan feladat, amelynek eredményességét az utakat használók régebben alig tudták értékelni, valahogy inkább enyhe gúny illette a régi „útkaparók" munkáját. Szocialista fejlődésünk hozta meg útfenntartó munkásaink számá­ra, azt a lehetőséget, hogy a kétkezű lapátos munka színvonaláról ma­gukat sokoldalú szakemberré képezzék át, és most már a közutainkon közlekedők munkájukat őszinte elismeréssel értékelhessék. Ezt a fej­lődést is ismerteti könyvünk. A felszabadulás új életet, lehetőségeket hozott az útügy dolgozói számára is. Az új élethez azonban új emberek kellettek, az útfenn­tartás dolgozói ennek a követelménynek is eleget tudtak tenni, ezért könyvünk megjelenése alkalmából az úthálózathoz való hűségükért, be­csületes jó munkájukért kell köszönetet mondani. Kaposvár, 1975. december 1. SZÉLES PÉTER, a KPM Közúti Igazgatóság vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom