Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)

növekszik a balesetek 'száima, mert a jó bunkólót a felelőtlen vezetőket indokolatlan sebességre ösztönzi. Ezért szükséges az aszfaltszőnyeg-program során az összes jellemzőket úgy kialakítani, hogy azoik egyben a forgalombiztonságot üs növeljék. A biztonságot szolgaijaik a közúti jelzések. Ezek közül csupán a fejező és záróvonalok felfestése a balesetek számának 10 %-os csökkenését eredményezte, az így kiállított burkolatú útszakaszokon. A nagy számú adótok arról győzhetnek meg, hogy a korszerűsítések és a kellő gondossággal megtervezett aszfaltszőnyeg építések során előálló jobb útviszonyok eredményesen szolgálják a forgaloimíbiztonság növekedését. Az útfenntartás személyi állománya Ez, a felszabadulás óta állandóan fejlődésben levő szervezet mindig gyorsan tudott alkalmazkodni az állandóan változó, fokozódó igényű feladótokhoz. Az útburkolatok, döntően a makadáimpáiyá'k járhatóvá tétele volt az első időszakban jelentkező fel adattömeg. Ez csak az úgynevezett vizes kátyúzással volt végezhető más anyag és felszerelés Hiányában. A megindult gépkocsiforgalom a gumiabroncsok szívóhatása miatt, hatványozottan rongálta a makadáim pályáikat, majd „bordásodás" jelenségét idézték elő a közlekedő autóbuszaik. Kézi 'kátyúzással, a pályák szélére lesodródott por visszatérítésével és a bordák 'kézi lekefélésével kellett tűrhetővé tenni a burkolatfelületeket a forgalom száimára. A primitív fenntartás szintjéről gyors ütemben hozott fejlődést a folyékony és hígított bitumenek megjelenése. Kialakult az ehhez szükséges melegítő és szárító technológia, valamint a szükséges gépesítés. Most már nagy felületeket lehetett ellátni záróréteggel, ami ugrásszerűen javította az útfelületek járhatóságát, kályúmentességét. További fejlődést a (könnyen mozgatható aszfaltkeverő gépek hoztak, amelyekkel már melegen kevert aszfalt és bitumennel bevont, impregnált zúzalék volt előállítható a fenntartás száimára. Az útfenntartó apparátus minden tekintetben követni tudta a forgalomfejlődési, forgó lamteohnikaii követelményeket is. Gondoskodott a szükséges jelzőtáblák készítéséről, elhelyezéséről, kialakította az úgynevezett „zöld tábla"-rendszert, mindezt a legkorszerűbb fényviszszaverő változatoklba'n. Berendezkedett a burkolatjelek gépi felfestésére, gépi úton történik az úttartozékok és a főútvonalok burkolatának tisztítása is. Mindezekhez a teljes személyi állomány állandó továbbképzése volt szükséges. 1974. év végén rendelkezésre álló gép- és gépjárműállomány az alábbi volt: Magánjáró földgyalu 4 db 6 to/óra teljesítményű aszfaltkeverő 4 db Mobil masztikátor 4 db Bitumenszóró 1 db Bitumenszállító gépkocsi 1 db Gumikerekes traktor 8 db Gumikerekes kotró 1 db Forgórakodó 12 db Kerti traktor 5 db Vibrohenger 4 db Statikus henger 4 db Seprő- és szórógép 4 db Célgép összesen: 52 db Személygépkocsi 9 db Szállító tehergépkocsi 26 db Munkagépként üzemelő tehergépkocsi 26 db Vontató 11 db Pótkocsi 27 db Motorkerékpár 23 db Mikrobusz 4 db Jármű összesen: 152 db így lettek a csak lapáttal és csákánnyal, kézzel dolgozó „útőrökből" elsőrendű, isokoldalú szakemberek, akik jórészt mindnyájan vezetnek gépkocsit, gépeket ikezelnek, értenek az aszfalt- és betontechnológiához és ismerik a munkájukkal kapcsolatos KRESZ-követelményeket. Jellemző erre a munkásállomány összetételének változása 1958 és 1972 között: Év: Útőr: Gé pkezelŐ, Szakmuinkás tgk .-vezető: és egyéb munkás: 1958 507 8 5 1962 389 24 161 1966 254 59 128 1970 194 63 130 1974 196 71 76 33