Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)

Adatok vannak a kivadár-bodvicai, a henészi, a 'botéi állomáshoz vezető út, a rá'ksi és magyaratádi átkelési szakaszok, a kaposvári Kálvária utcai, a Kaposvár „Hosszú" utcai, a kaposvár—szántódi út madarasi, ,,leereszkedő" szakaszának XIX. századibeii kiépítéséről. A volt Államépítészeti Hivatal legfőibb gondja az egyetlen állami út, a pécs—kaposvárvarasdi út volt. A korábban már megépült 'kongótégla út állandó javítást igényelt, imegkezdődöt'c egyes szaikaszok áthengerlése makadám burkolattal. Az úton több híd és áteresztő épült ki a múlt század végén. Kaposvár szempontjából leglényegesebb volt a kockakő burkolat kiépítése a Korona és Berzsenyi utcákban. Ez azután 1905-ig folytatódott a Fő utcai szakaszon. A megye három legfontosabb hídjának kiépítésére is vannak adatok. A Zala folyón Fenékpusztánál 1839-ig révátkelés volt, ebben az évben épült meg az első fahíd. Fahíd volt ott még 1930-ban is. Sióffaknál, a Sión már a török idők előtt is volt fahíd, amelyet többször pusztítottak el a hadjáratok során, így 184B-ban is. Állandó szerkezetű híd 1884-ben épült, 12 m nyílású pár huzalos övű, rácsos acélszerkezettel. Barcsnál a Dráván az 180ó-os térkép szerint még révátkelés volt. Az első fahíd 1850 'körül épülhetett meg. 1900-ban már fennállott a 320 m nyílású, acélszerkezetű híd, amelyet 1903ban építettek újjá. Itt érdekes megemlíteni, hogy a Dráván élénk hajóforgalom alakult ki már 1795-től kezdődően. Kikötök voltak a gyékényesi vasúti híd alatt a jobb parton Drnje (Dörnye) mellett és Barcson, itt 2,2 km hosszú rak parttal, vágányhálózattal. A hajózási forgalomnak nyilván megvoltak a közúti szá'llítátsi vonzatai és kiépültek a közúti kapcsolatok. Ugyancsak a XIX. század folyamán fejlődött ki a balatoni hajózás, amely a fonyódi!, boglári, földvári és siófoki kikötők kiépítésével kapcsolatban a hajóállomási utak megépítését tette szükségessé. A hajóállomási utak kiépítése 1927-ben fejeződött be. Gönczy Pál 1903-as úthálózati térképén lényegében már a ma is meglevő úthálózat'Szerepel. Ezen csupán az áll önti kezelésűnek feltüntetett utak egy része volt kiépített. A törvényhatósági utak legfeljebb kavicsolással voltak fenntartva. Az ehhez szükséges kavicsanyag részben a Dráva mentéről származott, részben a bükkösd i kőbányáikból. Néhány, a megye területén levő kőanyagelőfordulás anyaga nem váit be útfenntartási célokra. (Somogyhárságy, Zselicszentpál.) A megye lakosságának létszáma 1910-ben 365 910 volt, ami az első világháborúig már alig változott. (A szigetvári járás akkor még Somogyhoz tartozott.) A tenékpusztai Zala híd 1930-ban. Dr. Kogutowitz Károly vázlata. 15