Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

kat lóerőszám szerint, míg az autóbuszokat, tehergépkocsikat az önsúlyuk alapján. (Ebből a bevételből épült 1930-34. évben a 4. sz. állami főút Pest-szent lőrinc-ceglédi, az 5. sz. főút Alsónémedi-kecskemeti és a 6. sz. főút Érd—ercsi szakasza.) Az 1929-34. években az állami közúti hálózat legnagyobb közforgalmi jelentőséggel bíró közútjainak állandó burkolatokkal történő átépítése megindult és számottevő eredményeket ért el. Hiányzott azonban a gépjármű-forgalom növekedése folytán megváltozott viszonyok által megkívánt olyan úthálózat kialakítása, mely a várható országos és külföldi forgalomnak, továbbá az ország gazdasági, valamint kulturális szükségleteinek megfelelt volna. Ezen hiányok megszüntetése céljából alakult ki az ország közúti főhálózata. Hármas csoportosítás történt: első-, másod-, illetve harmadrendű főközlekedési úthálózat, és ennek megfelelően kaptak az egyes utak egy-, két- és háromjegyű számot. Útmesteri személyzet továbbképzése z újszerű burkolatok építési és fenntartási teendőinek szakszerű ellátása megkívánta az útmesteri személyzet továbbképzését. Erre tekintettel a Minisztérium az 1924-1932 és az 1939-44. években az útmesteri iskolában részben a már útmesteri szolgálatot teljesítők, részben az útmesteri szolgálatban elhelyezkedni kívánó egyének részére évenként 10 hónapos tanfolyamot rendezett. A hallgatók az iskolában 8 hónapon át elméleti és 2 hónapon át különböző külső munkákon gyakorlati oktatásban részesültek. Az 1928. évben a Minisztérium az útmesteri iskolával kapcsolatban bitumen, kátrány és aszfaltanyagok vizsgálására alkalmas laboratóriumot is berendezett, egyrészt az útmesteri iskola hallgatóinak oktatására, másrészt az útépítéseknél és fenntartási munkáknál felhasználásra kerülő anyagok és aszfaltburkolatok vizsgálatára. Ebből az iskolából jól képzett és a gyakorlatban is jól bevált útmesteri kar került ki. Az útmesteri iskola újabb szervezeti szabályzatát a Kereskedelemés Közlekedésügyi Minisztérium 35600/1943. sz. rendeletével adta ki. 1935. évben a Minisztérium kettévált, lett belőle Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium és Iparügyi Minisztérium. Az államépítészeti hivatalok a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium alá tartoztak . A KKM 36560/1936. KKM sz. rendeletével a közúti kerületi felügyelők szolgálatára és hatáskörére, a 65100/1940. KKM sz. rendeltével az állami útkaparók, a 7000/1943. KKM sz. rendeletével az állami útmesterek szolgálatára vonatkozó utasítást adott ki. A második világháború következményei Az 1938—44. években a megye területén az útépíté sek csaknem teljes egészükben szüneteltek, fenntartásuk is minimális volt. A rendelkezésre álló hiteleket az 1938—44. években visszacsatolt területeken végzett munkákra kellett felhasználni, így a visszacsatolás előtti területekre a szükségletnek csak a töredéke jutott. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi miniszter a 23000/1938. sz rendeltével a főközlekedési utak tervezésére és kiépítésére vonatkozó irányelveket adta ki, melyeket a MSZ 15266—52 R számú szabvány módosít és kiegészít, míg a 90000/1940. sz. rendeletével kiadta a közúti jelzésekre vonatkozó utasítást. Az ország úthálózata a II. világháború folyamán súlyos károkat szenvedett. A megállapítások szerint az állandó burkolatokon 20%-os, a makadám burkolatokon átlagosan 70%-os rongálódás keletkezett. De nemcsak az útburkolatokon, hanem a hidakban, műtárgyakban, útigépekben és épületekben is számottevő károk keletkeztek. Pest megye területén megállapított kár — a Duna- és Tiszahidak, valamint a budapesti létesítmények nélkül - 10,166.729 pengő (1938. évi áron). A 4343/1949. (XII. 4.) MT rendelet megállapította a megyehatárokat. Az ezt megelőző Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye területéhez viszonyítva a megállapított Pest megye területe mintegy felére csökkent. Szervezeti változások Ez az időszak lényeges szervezeti változásokkal kezdődött. A Népgazdasági Tanács a 339/18/1949. MT számú határozata alapján, a Minisztertanács a 340/ 1949. MT sz. rendeletével a közúti fenntartási munkákat — melyeket 1868. évtől az államépítészeti hivatalok házilagosan végeztek — 1950.január 1. napjától vállalati úton rendelte végrehajtani. Ugyanezen a napon - kivéve Komárom és Esztergom megyét - egyegy , összesen 18 útfenntartó nemzeti vállalat alakult. Komárom és Esztergom megye kérelmére, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1952.január 1 .napjától Tatán külön útfenntartó vállalatot szervezett. Az útfenntartó vállalatok a fenntartási teendők ellátása mellett útépítési tevékenységet is folytattak. Az útőrök is az útfenntartó nemzeti vállalatokhoz nyertek beosztást, és mint útfenntartó munkások teljesítménybérben dolgoztak. Az ellenőrző tevékenységet