Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

SCHEIDUS LAJOS ÉS BLASCHNEK SÁMUEL ÁLTAL 1847. ÉVBEN KIADOTT „MAGYARORSZÁG FÖLDTÉRKÉPE" SZERINT PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE TERÜLETÉN LÉVŐ UTAK 1. sz. Buda—győr-bécsi út Buda - Nyergesújfalu közötti szakasza. 2. sz. Pest—balassagyarmat—kassai út Pest — Vác Balassagyarmat közötti szakasza. 3. sz. Pest-miskolc-kassai út Pest - Máriabesnyő közötti szakasza. 5. sz. Pest-szeged-belgrádi út Pest — Soroksár közötti szakasza. 6. sz. Buda—pécs-barcsi út Érd - Ercsi közötti szakasza. 7. sz. Buda-nagykanizsa-varasdi út Buda — Székesfehérvár közötti szakasza. 8.sz. Buda—tata-győri út Buda - Bicske közötti szakasza. Vác-kósd-keszegi út Vác — Kósd közötti szakasza. Máriabesnyő — Bag közötti földút Fenti felsorolás arról tanúskodik, hogy ebben az időben az országban még nagyon elhanyagolták az útépítés ügyét. Az Alföldön egyáltalán nem volt kiépített út, ez a kőhiány, illetve a nagy kőszállítási távolság következménye. Ezzel szemben Erdély és Dunántúl, valamint a Felvidék úthálózata - ahol helyben vagy közelben termelhető kőanyag állott rendelkezésre már sokkal fejlettebb volt. Nemcsak a kőbányák távolsága, hanem a szállítóeszközök hiánya is hátráltatta az útépítéshez szükséges kőanyagok szállítását. Nem volt egy központi szerv, nem volt, aki rendelkezzen az utaknak ezen a területen történő kiépítésére. Az egész úthálózat építése, a meglévők fenntartása gazdátlan volt. A kiépített utak felsorolásából látható, hogy már abban az időben Buda és Pest útügyi szempontból is az ország központja volt, mivel minden kiépített út Budáról vagy Pestről indult ki. A felsoroltak egészen rövid kiépített szakaszokat tüntetnek fel nyilván azért, mivel hosszabb szakaszok kiépítésére kőanyag lelőhelyeinek nagy szállítási távolsága miatt nem volt lehetőség. Mindenesetre dicsérendő, hogy az ismert nehézségek mellett abban az időben az illetékesek ezen rövid szakaszok megépítésére is vállalkoztak. Röviden összefoglalva: Közútjaink ezen korszakának jellemzője a szervezetlenség. Nem voltak útkategóriák, csak utak, melyeket megépítésük után vagy egyáltalán nem tartottak fenn, vagy legalábbis nem részesítették rendszeres fenntartásban. Csak azokkal az utakkal törődtek, melyek gondozásához valamilyen magasabb (hadászati, kincstári, só, posta) érdekek fűződtek. 26