Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

AZ ÚTÉPÍTÉS ÉS ÚTFENNTARTÁS SZERVEZETÉNEK KIALAKULÁSA PEST MEGYÉBEN, A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG A szervezet alakulásának leírásánál több országos rendeletre fogok hivatkozni, az ezekben foglaltak végrehajtása Pest megyére is kötelező volt. Már a rómaiak megállapították, hogy szerteágazó birodalmukat mind közigazgatási, mind hadászati szempontból vezetni és irányítani csak kifejlett, tökéletes úthálózattal lehet. Az utak építésére és fenntartására állami közlekedési szervezetük volt, mely Kr. u. a III. és IV. században volt a legszervezettebb színvonalon. Ez a szervezet a mai útfenntartási szervezetnek is alapját képezheti. A XVIII. századig az utak építésére és gondozásának irányítására egységes szervezet nem volt. Mária Terézia (1740-1780) az utak rendszeres építésének és fenntartásának biztosítására 1772. évben rendeletet adott ki, melynek értelmében a vármegyékben útfelügyelőül mérnököt kell alkalmazni. Ennek végrehajtása nem mindenütt történt meg. Ezt megelőzően III. Károly király (1711-1740) 1723-ban a helytartótanács felállításakor, annak keretében, műszaki bizottmányt szervezett, melynek feladatkörébe tartozott az utak építése és fenntartása. Az utak építésének és fenntartásának irányítását a szolgabírók végezték. Az 1825/27. évi országgyűlés kijelölte az ország közúthálózatát, melyet az 1836. évi XX. t. c. a vasúti főhálózat kiépítése érdekében jelölt meg. Pest megye, vagy stílusosan „Tekintetes Nemes Pest Vármegye" az ország központi fekvésű közigazgatási területe. Az országutak és eszmék itt adnak találkozót egymásnak. A megye örökösen választott főispánja, az ország nádora és még sorolhatnánk a megyét kiemelő számtalan körülményt és tényezőt. Nézzük milyen szervezési intézkedéseket tett a megye az utak építése érdekében: 1831. április 13-án Földváry szolgabíró (Tass) így rendelkezik: „Az utak .... a töltések azért romlanak el, hogy az esős idők utáni kátyúk és kerékvágások bé nem húzattatnak. Melynél fogva meghagyom ezennel, hogy .... nemcsak az országutakon és töltéseken, hanem az egyik faluból a másikba vivő utakon is a kátyúkat és kerékvágásokat azonnal behúzassák, most további rendelésig egyéb földet rájuk hordani nem • kell." Ez volt a legbővebbre szabott technológia, amit ebből 46 az időből idézni lehet. A rendelkezés a községnek szólt, a szükséges kézi- és igaerő kirendelésére. Egy másik rendelkezés arról is szól, hogy „ .. . amenynyire (amennyiben) a vármegye hidaira szükséges deszkákat és hídlábakat nem kaptak volna, (a települések) azokat Úti biztos úrnál szorgalmaztatni el ne múlasztassék." (Eszerint a megyében már úti biztos volt.) A Pest megyei törekvések lényeges mozzanata volt egy „Küldöttség" kinevezése, amelyet 1831-ben a 2450. és 2451. sz. megyei határozat hivott létre. A küldöttség feladata volt javaslatot tenni „ . . .a Megyebeli Országos Utaknak mennél előbb bizonyos rendszerre hozattatása és állandó jókarban tartása eránt". Ez a küldöttség 1836. március 18-án megyegyűlésen beszámol a tapasztalatokról. A javaslatok, amelyek „Rendszerinti Földmérő Motsy László" személyéhez fűződnek, az európai útépítés élvonalában lévő külföldi tapasztalatokat is figyelembe veszik. Több javaslat között figyelemre méltó az, mely a küldöttség határozatainak végrehajtása érdekében született. Minden járásban ún. „Úti Fő Igazgató" személyének kijelölését kéri, aki az „Országos Utak" karbantartását megszervezi és végrehajtja. A vármegye gyűlése végül elfogadta a javaslatok többségét. Kinevezte az „Úti Fő Igazgatókat". Az útügyi szolgálat megszervezésének alapja az 1849. március 4-én kelt császári pátens volt, mely birodalmi úthálózatot szervezett és az utakat három csoportba: az állami utak, az országos utak és a községi utak csoportjába sorolta. Az átszervezésnek útügyi szempontból nagyjelentőségű eseménye volt, hogy az utakra útmestereket és útkaparókat alkalmaztak és ezzel megkezdődött a közutak rendszeres fenntartása. Az 1853. évben az egész Magyarország területén bevezették az általános útvámrendszert, amelyből származó bevételek az állami és országos utak építésére és fenntartására szolgáltak. Ezt a vámrendszert 6 hónap után magyar részen beszüntették — mivel nagy ellenszenvet váltott ki — és helyette bevezették a vámegyenértéket. Az állami utakat az új elnevezésüknek megfelelően szelvényezték és mérföldkövekkel látták el. 1867. után a felelős magyar minisztérium megalakulá-