Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

TISZTELT OLVASÓ! Pest megye, a felszabadulás előtt Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye közúti közlekedéséről, közútjairól, azok fejlődéséről összefoglaló adatok nem állnak rendelkezésre. A közlekedési közutak építésével, fenntartásával ma is foglalkozó hatóságok, szervek és szakemberek részére készült ez a monográfia, ami megközelítően sem tartalmazza teljességében azokat a történteket, melyek az eddigi munkákkal a közutak vonatkozásában a jelen állapotot elérték. Mi a célja, mondhatnám feladata az útépítési és fenntartási hatóságoknak és szerveknek? Az állandóan növekvő közúti gépjárműforgalom részére a követelményeknek megfelelő felületű, szélességű és teherbírású utakat biztosítani, azok állandó fenntartásáról, a közúti jelzések és burkolatjelek szükségszerű megújításáról gondoskodni. Mindezek megvalósításával érhető el a gyors, balesetmentes közúti közlekedés, a közutakon szállított személyek és áruk időbeni helyszínre szállítása. A közutakkal kapcsolatos teendőket minden megye székhelyén 1958 és 1970 évek között alakult Közúti Igazgatóságok és azok külső szervei, az üzemmérnökségek látják el. Hosszú idők munkájának eredménye a jelenlegi szervezet kialakulása, mely biztosítja a feladatok üzemszerű ellátását, a munkák rádiókapcsolattal is történő irányítását. A jó közutak biztosításához szükséges feladatok ellátása, — kezdve a kézi munkától a kis-, könynyű- és nehézgépesitésig — állandó versenyfutásban vannak a motorizáció rohamos emelkedésével, mely versenyben a motorizáció vezet, mi pedig igyekszünk a közzöttünk lévő távolságot csökkenteni. A felszabadulás után állandóan növekvő közúti forgalom igényeinek megfelelően szükséges, hogy rövid időn belül szűnjenek meg a 6,0 m-nél keskenyebb burkolatok és legalább 6,0 m szélességre történjék kiépítésük. Ezzel a munkával egyidejűleg számolni kell a súlyban is állandóan növekvő gépkocsiparkkal, ezért gondoskodni kell a burkolatok teherbírásának növeléséről is. Mindenki beláthatja, hogy ezen törekvések megvalósítása hosszú évekre terjed ki, részben kivitelezési kapacitás, részben pénzügyi kötöttségek miatt. Az utóbbi évtizedekben már megépült és folyamatosan épülő autópályák és autóutak feltétlenül pozitív hatással lesznek a közúti gépjárműforgalom igényeinek kielégítésére. A közlekedési közutak fejlesztéséről és korszerűsítéséről, valamint a közúti forgalom ilyen rohamos fejlődéséről csak a felszabadulás utáni időkben beszélhetünk. Jelen monográfia megkísérel néhány adattal képet alkotni arról a hatalmas erőfeszítésekről, melyek a mindenkori szakemberek hivatástudataikból adódtak és adódnak ma is. Hálás szívvel emlékezem meg azokról az elődökről, akik a felszabadulás után, gépek nélkül, csupán kétkezi munkájukkal és mondhatnám kézi talicskákkal végezték nemes feladatukat, hogy a későbbi fejlődésig átmentsék a háború során teljesen leromlott közutainkat a gépjárműforgalom részére. Köszönet érte! Budapest, 1979. augusztus hő. SZÁNTÓ PÉTER igazgató