Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)
szolgáltatást a vármegyére nézve Pest vármegye szolgáltassa. Solt vármegyét 1569-ben I. Miksa csatolja Fejér megyétől Pest megyéhez. Szintén fejedelmi, majd nagyrészt királyi birtok volt. Solt megye alakítása megelőzte Pilis megyét. Történészeink a megyének nevet adott Solt vár és város építtetését Árpád fiának és utána következett fejedelemnek Soltnak tulajdonítják. Ezen alapon igen valószínű, hogy területe fejedelmi birtok lévén, midőn Székesfehérvár lett a koronázási és székváros, így került ez már az első időben Fejér megye kapcsolatába. Hogy volt-e valaha Solt megyének külön egészen szerves önállósága, arra hiteles adatokkal nem bírunk. Külön solti főispánnak okmányainkban nyoma nincs. A török hódoltság után a Kis-Kunságot Pest vármegyéhez csatolták, mert annyira elpusztult, hogy önálló közigazgatásra nem volt alkalmas. 1685-től azonban ismét függetlenítették magukat a vármegyétől és igyekeztek régi önállóságukat megszerezni. Mária Terézia halála után II. József császár határozott ígérete ellenére, a Kunság önállóságát ismét megszüntette, s a Nagykunságot a nagyváradi, a Jászságot és a Kiskunságot a pesti terület hatósága alá helyezte. Viszont az 1789/91 -iki emlékezetes országgyűlés visszaállította a kunok szabadságát. Végre az 1876-ik évi XXXIII. t. c. 1. §-a 17, 18. és 19. pontjai a jászkunok önálló törvényhatóságait végleg megszüntette és a Kiskunságot, Dorozsma kivételével, örökösen Pest vármegyével egyesítette. Hunyadi Mátyás király 1486-ban kelt VI. dekrétumának 60. törvénycikke azt rendeli, hogy „a királyi felség tartozzék minden megyében az egyházi és főrendűek, az ország nagyjai akaratával és tanácsával valamely országnagyot vagy jeles és nagybirtokú embert, ki alkalmasnak és arra valónak látszik, megyei főispánná tenni. És ugyanez tartozzék azon megyéből és nem máshonnan valamely jeles férfiút alispánnak vagy alispánoknak választani." Az 1875. évi 33. te. tehát Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye aranybullája. Évszázadokig tartott a belső egyesítő folyamat, mely a számos tagoltságból álló földterületet politikai és közigazgatási egységgé avatta. Pest-Pilis-Solt—Kiskun vármegye területe 1920-ban 12101 km 2 (2,091.716 kat. hold). Lakóinak száma (Budapest, Kecskemét nélkül) 1,147.286 fő. 1 km 2 -re 96,5 lélek jut. Pest, Pilis és Solt vm. 1850-ben Pest-Pilis és PestSolt név alatt két külön területre oszlott Pest és Kecskemét székhelyekkel, és 1861-ben a beékelt Kiskun területtel Pest—Pilis—Solt-Kiskun vármegyére „egyesíttetett". Lakóinak száma Budapesttel és Kecskeméttel együtt 2,545.423 fő. A Kiskun járás nem képez rendes, alakzatosan összefüggő testet, hanem egymástól elszakított három tagban szélesen elterülve, majd keskenyen elnyúlva foglal helyet a kecskeméti, solti és pesti járások között. A három tag közül legnagyobb az alsó, amelyen Félegyháza, Halas, Majsa város, Péteri, Szentlászló, Szánk község és az ezek körül lévő puszták fekszenek; a középső tag csak a kecskeméti és izsáki határ egy része és az ágasegyházi puszta által alig egy mérföld szélességben „választatik" el az alsótól, és Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás városokat, Kerekegyháza, Lajosmizse községeket, valamint az ezek körül fekvő pusztákat foglalja magába; a harmadik,legkisebb, felső tag két, szintén egymástól elszakított rész — az egyikben Lacháza maga, a másikban két pusztája fekszik. Pest megye mai nevét, területét és határait — az ország többi megyéjével együtt - a 4343/1949. (XH.14) MT rendelet állapította meg. A megye területe a volt Pest—Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéhez viszonyítva mintegy felére csökkent. A megye az ország középső részén helyezkedik el, területe szerint a harmadik, népességszáma alapján az első a megyék rangsorában. Területe 6393 km 2 , lakóinak száma921.268fő,népsűrűsége 144,1 fő/km 2 , mely jelentősen meghaladja az országos átlagot. (1973. évi adatok.) Hatalmas fejlődés történt a megyében a közúti közlekedés volumenében és összetételében is. A lovaskocsik helyét a gépjárművek vették át. A tehergépkocsiforgalom különösen dinamikusan fejlődött a megyében, összefüggésben a főváros közelségével és a nagyarányú belföldi és nemzetközi tranzitforgalommal. A közúti teherforgalom évi 33 millió tonna felett van, ami az országos forgalomnak kb. 22%-a. A megye egész területét átfogó ún. helyi autó buszhálózat évente mintegy 20 millió utas szállítását bonyolítja le. Menetrendszerű autóbuszjáratokkal szállított utasok száma 1975-ben 98,6 millió, az utaskilométer pedig 1079 millió. A megye gépjárműállománya számottevő mértékben részesedik az ország állományából: 1973-ban csaknem 15 ezer személygépkocsi 6,7%-ot, mintegy 21 ezer motorkerékpár 8%-ot képviselt. A személygépkocsi-állomány 1960 és 1973 között fejlődött különösen, az ország állományához viszonyított részaránya 3,9%-ról 6,7%-ra emelkedett, ami azt jelenti, hogy a megyében a járműszaporodás üteme csaknem kétszerese volt az országosnak. A megye részesedése a gépjárműszervizek országos kapacitásából mintegy 5,5%, az üzemanyagtöltő állomásokéból kb. 8%. (Az üzemanyagtöltő állomások száma 1975-ben 41 volt.) Az elsőrendű főutak a 8. sz. főút kivételével a megye területén haladnak keresztül. Fentiekből látható, hogy Pest megye területén úgy az árutonna szállítás, mint a gépjárművek száma a megyék között a legnagyobb. 25
