Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

nevezetes, mivel a törökök ide építették az állandó hidat. Óbudán maradt valami ipar, de jelentéktelen, bezártak a pesti állatvásárok, falu lett Zsámbékból, Verőcéből, Tökölből, Bicskéből, körülöttük a falvak a Buda—Esztergom hadiút mentén felerészt kipusztultak. A 150 évig tartó török megszállás alatt a Nagy-Alföld elnéptelenedett és elmocsarasodott. Ez az utak elhanyagolásával járt és teljes tönkremenetelüket idézte elő. Ezen a területen az elmocsarasodás miatt sem lehetett hosszú ideig utat építeni, de az elnéptelenedés folytán arra nem is volt szükség. így a NagyAlföldön a XIX. század végéig számottevő mértékben nem is építettek közutakat. Ennek következménye az volt, hogy az Alföldön egyes évszakokban a közutak járhatatlansága miatt a forgalom csaknem teljesen szünetelt, s a gazdasági mozdulatlanság ideje a természet törvényei szerint az évszázadokkal együtt következett be. Ez a helyzet nemcsak gazdasági és kulturális téren éreztette hatását, hanem az ország élelemmel való ellátásában is, amennyiben az Ínséges időkben a nélkülöző vidékekre nem lehetett más jótermésű helyekről még élelmiszert sem szállítani. Magyarországnak a XVII. századból származó török térképein a hódoltsági részeken az ősi megyei beosztás nem található. A török kormányzat hivatalosan tudomást sem vett arról, hogy van-e az országban Pest megye, Pilis megye, Solt megye vagy Esztergom stb. Elvben nem volt előttük más mint a váruk szerint való beosztásuk a vilajet és azon belül a szandzsák. Pest vármegye, mely már előbb egyesült Pilis vármegyével, éppen a török uralom fénykorában egyesült Solt vármegyével és alakult át Pest-Pilis—Solt vármegyévé. Pest és Pilis vármegye is a török kezében volt akkor, s a vármegye a közgyűléseit a füleki várban tartotta. Azonban Pest megyének megvoltak a maga alispánjai, volt négy járásában egy-egy szolgabírája, tartott nagygyűléseket és vezetett jegyzőkönyvet. A török uralom éppen az utolsó éveiben vált a legnyomasztóbbá Pest megyében, ekkor szigetelte el leginkább a hódoltsági magyarokat mindattól, ami a „királyi" Magyarországon történt. Annál nagyobb megrázkódtatást jelentett a török hatalom hirtelen összeomlása, a bécsi vereség, majd Buda eleste. 1686 után Pest megye népét már csak alkalmi török beütések és egyre hiábavalóbb adózási felszólítások emlékeztették volt uraira. De megjelentek az új urak: a Habsburg császári-királyi képviseletében a „felszabadító" seregek, méltó előhírnökeiül annak a gyarmatosító kísérletnek, amely meg-megújuló hullámokban, ha egyre ,,civilizáltabb" formákat öltve is, a következő másfél évszázad folyamán Magyarország és ezen belül megyénk történetére rányomta bélyegét. A vármegye tehát élt és uralkodott a török hatalom idejében is. Az ősi alkotmányt és annak fönséges intézményeit a 150 éves török uralom sem tudta kiirtani az igaz magyar szívekből és így történt, hogy amikora török elhagyta az országot, a vármegye azonnal megkezdte működését és a magyar alkotmány gépezete fennakadás nélkül működött tovább, mintha egy pillanatra sem állította volna meg egy erős ellenség hatalmas keze. A vármegye 1684. áprilisában még Gácson tartja a gyűlést, ugyanazon év szemptemberében már Pesten, ismét a régi székhelyén folytatja, ahol előbbi szállásán félbehagyta. 23